Mi a véleményetek? Mit tudok csinálni?

9 hónapja megy ez a történet. Tavaly összejöttem a barátnőmmel, és körülbelül 3 hónap múlva több külső hatás miatt szétmentünk. Utána egy hónapra rá felkerestem, elkezdtünk beszélgetni, találkozgatni, és valamilyen szinten összejöttünk újra. Nem volt nevezhető kapcsolatnak, mert a szülei behúzták a kéziféket, és sok mindenről letiltották, hogy csak a tanulás legyen az első. Megbeszéltük, hogy várunk addig, amíg vége a sulinak és majd elővezeti a dolgot. De ez a pár hónap körülbelül ahhoz vezetett, hogy én egyre jobban alárendelődtem neki, és gyakorlatilag, úgy viselkedik velem néha, mint egy utolsó kutyával. Amit csak elakart érni, én mindenben támogattam, amit csak akart megkapott, még a fősulis feladatainak egy részét is én csináltam meg. Rengeteget áldoztam ezért, hogy újra együtt legyünk, nem mentem ki külföldre, már 2 éve, pedig ki akartam. Igaz azóta az anyagi forrást megoldottam másképpen. Amikor találkozunk, akkor kb. azokat a feladatokat végezzük el, ami az Ő hétköznapjaihoz szükségesek. Már egy éve nem voltam még moziban sem, minden figyelmemet, csak neki összpontosítottam, a barátaim már nem is keresnek. A szülei szerették a volt barátját, így egy ideig, csak úgy ment el pl. bulizni, hogy ő is ott volt, de én még egyedül is elmentem, hogy lássam. Minden szavamra figyelnem kell, mert ha olyat mondok, ami nem tetszik neki, akkor kb. az egész viszonyunk kezdődik előröl... A szüleivel találkoztam, már teljesen jól elvoltunk. Amikor próbálok vele beszélni a dolgainkról, akkor általában megint ideges lesz, és inkább hanyagolom a témát... Amit megbeszéltünk idő már eltelt, és most ez a helyzet. Képletesen ha egy gödör került elé, én belefeküdtem, hogy átjusson a másik oldalra. Mostanában, ahogy kicsit kezdek már feszült lenni, és kicsit kibuggyant belőlem, ilyet szólt, hogy majd megszakítja a kapcsolatot velem. Én beleadtam 85%-ot abba, hogy idáig jussunk, Ő kb. 15-t. Már 3 telefont törtem össze, mert néha úgy beszélt velem, de inkább nem szóltam semmit, mert tudom, hogy nekiállna még feljebb, és akkor még én mehetnék arra, amerre látok. Tudom, hogy teljesen elpapucsosodtam, de örülnék már egy kis hálának, vagy elismerésnek. Igazából elég kevés idő volt idáig, amikor igazán jól éreztem magam, de tudom, hogy lehetne jobb is, mert vannak jó pillanatok, de hogy viseljek el ennyi mindent? Ha ideges, akkor rajtam tölti le...