FOREVER ALONE? Hogyan tudnék megváltozni? 17/L VIGYÁZAT: REGÉNY. -. -

Az én történetem is csak egy "újabb tipikus" sztori, bocsássatok hát meg, hogy ilyennel húzom az időt...

Szóval egy átlagos 17 éves lány vagyok, soha nem járok el bulizni, mert nem szeretek és kínosan érzem magam efféle helyeken, nem nagyon tartom a kapcsolatot a barátnőimmel (fiú barátom egyáltalán nincs), teljesen antiszociális lettem, néha depresszióba zuhanok, máskor meg kicsattanok a jó kedvtől, de alapjába véve el lehet rólam mondani, hogy... MAGÁNYOS vagyok. A családom szétesőben, zűrzavar mindenhol, a suliban szépen lerontottam a jegyeimet, pedig eddig szinte csak ötöseim voltak. És itt jön a naaagy probléma... Annyira szeretnék már találni egy normális srácot... Bár ugye nincs is nagyon mihez viszonyítsak, hiszen sosem volt még barátom. És igen, tudom, nem a legjobb úton halad az ügy, ha nem teszek érte semmit. Ismerkedni kéne, eljárni valamerre. Elméletben persze könnyű róla beszélni meg elképzelni, csak a megvalósítással van probléma. Ha bármilyen társaságban vagyok, meg sem merek szólalni, félek, esetleg össze-vissza beszélek és zavarban vagyok. Pedig alapból nem vagyok ilyen...

Na és persze nálam is feltűnik egy újabb tipikus dolog: önbizalomhiány. Van belőle bőven, kér esetleg valaki..? Néha már legszívesebben a tükröt is betörném, pedig csak annyi a probléma, hogy nem nézek ki úgy, mint a sok agyonsminkelt hülye r*banc... Vékony vagyok, magas, (54 kg és 172 centi körül) az arcom is átlagos, de valahogy mégis úgy érzem valami hiányzik. Mindig kiszúrok egy újabb hibát, persze tudom, hogy senki sem tökéletes (na persze...). Legfőképp a melleimmel van bajom, mivel túl kicsik. B-t hordok, de azt sem töltöm ki rendesen, csak az A-t. Ezért gondolom alapból hátránnyal indulok mindenkinél. Mivel ilyen a világ, ne is tagadjátok srácok! -.-" Mit kell nézni egy csajon? Mell, segg, arc, azt jól van... Persze erről meg nem tehetnek, mert ilyen a természetük, felfogtam...

Tudom, hogy nem szabad negatívan gondolkodni, de egyszerűen nem tudok hinni a jóban. Ezért nem is történik semmi jó, vagy egyszerűen nem veszem észre az apró dolgokat, nagy csodára meg nem érdemes várni, előbb végez Chuck Norrissal a Kanalas Gyilkos, minthogy egy csapásra minden jóra forduljon, ilyen csak a mesékben létezik (vagy még ott se, de ugyebár sosem szabad feladni!).

Tehát. Fel kéne állni erről a hülye székről, és nem hülyeségeket írogatni, vagy napi 10 órát egy bizonyos népszerű számítógépes játékkal játszani (rövidítve 3 betű, na ki találja ki?)

Kiakadok magamon, nem igaz, ez szánalmas...-.-"

Váá!

Hmm, jól elkalandoztam, ne haragudjatok... Inkább ezentúl csak magamnak írogatok, hogy levezessem a feszültséget..^^"

Mint mondtam: forever alone...:(

Hogy lehetne kijutni ebből az ördögi körből, és normálissá válni?

Bocs, hogy ennyit írtam...