Hogyan kellett volna reagálnom?

A barátommal kb. 30 km-re lakunk egymástól, mindketten a szüleinkkel élünk még, 3 éve vagyunk együtt. Ő abban a városban dolgozik, ahol lakom, minden nap ingázik. Ezen a héten 2 nap nálam aludt, mert már nem volt olyan késő busz hazafelé, ez azt jelenti, hogy kb. összesen 5 órát együtt töltöttünk, de természetesen nem volt valami minőségi idő este fáradtan: kaja, fürdés, fekvés. Úgy volt, a hétfőt együtt töltjük, mivel akkor szabadnapos. De aztán vasárnap délután felhívták a szülei, hogy haza tudják vinni este kocsival, ha szeretné. Felhívott és megkérdezte, hogy állok én ehhez. Én mondtam, hogy menjen, ha akar, de persze tudta, hogy szeretném, ha legalább egy fél nap lenne, amit a héten normálisan együtt töltünk, ahogy megbeszéltük. Aztán végül velem maradt vasárnap este és hétfőn délelőtt ment haza.

Én azért éreztem magam rosszul, mert én azt szeretném, ha alapjában arra vágyna, hogy velem legyen, főleg, ha megbeszéltük előre és előtte csak ilyen keveset voltunk együtt. És bánt, hogy nem tudta azt mondani a szüleinek, hogy nem megy haza, mert velem szeretne még egy kicsit lenni, hanem felmerült, hogy hazamenjen.

Mi erről a véleményetek, túlzás, amit szeretnék? Csak én érzem, hogy ez nem normális?