A barátom azt mondta, hogy ha gyerekről gondolkodok, akkor ne haragudjak, de ne számitsak rá.. Azért ez durva, nem?

Na már látom hol csúszik el a kérdés kettőnk közt.

Ha beütne a "krach" akkor szerintem (is) emberi kötelesség a másikon segíteni, és ez nem is lehet kérdés. Ezért aztán ezt feleslegesnek is érzem megkérdezni.

Amit én mondok az az, hogy azt válaszolni egy ilyen körmönfont kérdésre, hogy nem akar gyereket, szerintem helyénvaló, hiszen nem azt mondja vele, hogy "ha gáz van akkor nem segítek rajtad" (mert ugye az alapból elvárható), hanem ezzel azt mondja, hogy nem kész még a felelősség felvállalására, és ha egy mód van rá, akkor még ne legyen rá szükség.

Férfiként ezt a kérdést amit a kérdező feltett, nem is lehet másképp értelmezni, mint "burkolt gyerektéma puhatolózás"-t. Még akkor is, ha a kérdező esetleg nem pont így értette.

Még annyit hozzátennék, hogy a férfiaknak egyszerű és lényegretörő a logikájuk. Mi nem kezdünk el körmönfontan facsarni dolgokat. Ha ilyen tesztkérdéseket teszel fel, akkor általában olyan választ kapsz az arcodba amit tipikusan nem szeretnél hallani, mert hazugságba kényszeríted vele az illetőt, amit útálunk, és megpróbáljuk kivágni magunkat valahogy belőle :D

Példák (ne vegyétek vérsen komolyan :D):

- Ugye én vagyok a legszebb? (milyen alaphalmazban?)

- Ugye örökké együtt leszünk? (valszeg nem)

- Ugye a mi szerelmünk örökké tart? (majd meglátjuk 10 év múlva)

- És persze az örök klasszikus: Olyan szép a Vikiék babája ugye a miénk is ilyen lesz? (Nem, ha én még nem akarok, és ha akarok is honnan a bánatból tudjam, hogy ilyen lesz-e)

Ha tetszik, ha nem evvan, a legtöbb férfi realista. Amelyik nem az, azt nyálasnak tartják. Elég nehéz nektek megfelelni az az igazság.

ma 14:53 - te figyelj már! olvastam a válaszaidat, de te nagyon félreérted ezt a szitut. reagálnék az összes hozzászólásodra, felteszem, te vagy az összes 83-as. azt írod, a kérdezőnek az a baj, h őszinte volt. nem akarok védeni senkit, de valószínűleg a kérdező nem azon háborodott fel, h a pasi őszinte volt, hanem magán a válaszon, hogy egy ennyi idős férfi, aki állítólag szerelmes (mi másért lenne egy évig egy valaki mellett), hogyhogy nem akar gyereket tőle. Merthogy szerintem ez az élet rendje. De még ha nem is akar, akkor ezt el kell fogadni, DE mivel érezhetően a kérdező a jövőben majd akar gyereket, itt már nem egyeznek a terveik. lehet persze átsiklani a probléma felett és jó néhány év múlva, ha újra előjön a téma, jöhet a hatalmas veszekedés, majd a szakítás (mert ez lenne a vége), és akkor a lány elvesztegetett nemtudom, hány évet egy olyan férfi mellett, aki mellett TUDTA, h soha nem lehet teljesen boldog, mert nem akar gyereket. azt írod: "Ismerősi körömből is van jó pár példa, hogy a csaj nyomatta gyerek témát amíg a srác meg nem tört, aztán megcsalás és válás. " - ezzel látod teljesen egyetértek: mi ekkor a teendő? a nő adja fel a terveit? dehogy! inkább keressen olyat, akivel meg tudja ezeket valósítani. akkor szerinted nem az a logikus, h otthagyja a jelenlegit? nem amiatt, mert őszinte, nem amiatt, mert mi nők mindent túlkomplikálunk, nem azért, mert szeretünk veszekedni és sipákolni, hanem egyszerűen csak azért, mert van egy tény: a pasi nem akar gyereket, elfogadom, én akarok, akkor itt van egy szakadék és a helyett, h továbbmennék, megállok és azt mondom, oké, akkor végeztünk, pápá.

azt írod, sokan nincsenek tisztában azzal, h mi az a házasság. szerinted miért? mert még senki sem élt benne, ezért nem tudja meghatározni. én így 21 éves fejjel csak úgy tudnám meghatározni, hogy remélem, egyszer nekem is olyan házasságom lesz, mint a szüleimnek, egy olyan emberrel, akit szeretek, összekötöm az életemet és közösen neveljük a gyerekeinket és nem én leszek magam számára a legfontosabb (meg a jövőbeni férjemnek se önmaga), hanem az a nagy egész, amit úgy hívnak, család. és őértük fogok élni. látod? többet nem is tudok mondani erről, h hogyan mennek a pénzügyek, hogy hogyan működik ez az egész folyamat, mert fogalmam sincs róla, de idővel bele tanul az ember. Gondolom. Nem hiszem, h attól, mert ennyire keveset tudok róla, buta lennék.

Azt írod: "ezzel azt mondja, hogy nem kész még a felelősség felvállalására, és ha egy mód van rá, akkor még ne legyen rá szükség. "

Látod ez egy tök őszinte válasz lenne egy pasi szájából és én személy szerint feltétlenül el is hinném és el is fogadnám, ha mondjuk azt mondaná, h még nem elég érett, nincs rá felkészülve, vannak még tervei előtte, bármi. Főleg, h még én se tervezek néhány éven belül gyereket, azt mondanám, h persze, nincs ezzel semmi baj. De visszakérdeznék, h de UGYE a távoli jövőben (egy messzi-messzi galaxisban) majd akarsz gyereket? és remélhetőleg erre is őszintén válaszolna. és akkor visszajutottunk oda, amit az első bekezdésemben írtam le.

"Még annyit hozzátennék, hogy a férfiaknak egyszerű és lényegretörő a logikájuk." Na látod ebben teljesen igazad van, mi nők tényleg képesek vagyunk túlbonyolítani dolgokat. De ez nem azt jelenti, h rosszul működünk, csak máshogy, mint ti. Azok a példakérdések, amiket feltettél, eléggé paródia-szerűek. Úgy értem, lehet én vagyok az a csodálatos kivétel, egyszarvú, meg minden, de az életben soha nem kérdeztem ilyeneket egyetlen pasitól se. Hogy én vagyok-e a legszebb (jó ég, hiszen mindenkinél van szebb, még ha szeretnék is legszebb lenni), vagy örökké együtt leszünk-e (nem hinném, h jövőbelátó a hapsi)... ezek inkább olyan butuska kérdések, amiket amcsi tinivígjátékokból ragadtál ki, mert értelmes nők ilyeneket nem tesznek fel a párjuknak. Különben tényleg van a nőknek keresztkérdéseik, de nem ennyire eltúlzottak, mint amilyen példákat te írtál. Például "ugye nem híztam"? Helyes válasz: dehogy. még ha nem is ez az őszinte válasz. Vagy: "szerintem tök igazságtalan volt ez a tanár, amikor nem engedett át ebből a tárgyból, szerinted is?" Helyes válasz: szerintem is. De most félre fogod érteni. Nem bólogató kiskutya kell nekünk, hanem a nők úgy működnek, h amikor fel vannak húzva, megértés kell nekik. Nem a megoldásban segítség, hanem egyszerűen az, h valaki meghallgassa őket és érezzék, megértik őket. Aztán egy idő múlva úgyis lehiggadnak, belátják, h hol rontották el, vagy tisztázzák magukban, h igenis elhíztak és nekifognak a probléma megoldásához. Ez ilyen egyszerű. Azt mondod erre, buggyantak vagyunk, h így gondolkozunk, de csak annyi lenne a teendőd, h elfogadod és kész. Én is elfogadom, h a férfiak meg másként működnek és amikor ki vagy borulva valami miatt, nem foglak zaklatni, h "mégis mi a baj", mert tudom, h magad akarsz lenni, vagy ha valami csoda folytán elkezdesz beszélni a problémádról, akkor megpróbálok segíteni, mert feltételezem, h azért mondod el, mert azt gondolod, tudok válaszolni a kérdéseidre. Látod? Mivel tudom, h nem nő vagy, ezért nem azt fogom csinálni, h mindenre bólogatok és egyetértek veled. Mások vagyunk és kész és ezt el kellene fogadni, nem pedig fennakadni, h "ez nem logikus", vagy "tök hülyeség".

Amit pedig az utolsó hozzászólásodban írtál, minden benne is van, azzal egyet kell értenem. Ha valóban így gondolod, akkor legyél kicsit türelmesebb és toleránsabb a női nemmel, még ha néha kicsit bolondnak nézed is őket. :P

15:44-es vagyok, és a 16:01-esnek szeretnék válaszolni

Igen, tényleg itt csúszik el, mert én nem tesztkérdésként értelmeztem, hanem a kérdező(jogosan) elgondolkodott azon, hogy ha becsúszna a baba, akkor a barátja mellé állna-e. Le is írta többször, hogy nem tervez gyereket. Persze amit a barátja mondott, azt is lehet úgy értelmezni, hogy azt mondta még nem szeretne gyereket, de én pl. arra gondoltam, hogy ha mégis becsúszna, akkor otthagyná terhesen. Most újraolvasva a kérdést és a barátja válaszát, lehet nem így értette.

Innentől ez már más téma(nem a 16:01-esnek szól):

Viszont az igaz, hogyha közel jövőben a kedves kérdező családot tervez, akkor lehet nem ez a férfi lesz a legmegfelelőbb. Valaki írta, hogy elég majd akkor foglalkozni a témával, amikor már nagyon aktuális lesz. Közel sem! Ha kiderül, hogy a felek mást akarnak a kapcsolattól, és hogy a következő öt évben pl. nem szeretne a másik semmilyen formában elköteleződni, és akár négy év múlva szakítással végződik, akkor még hozzá kell számolni az új kapcsolatokat, amiből ki tudja hány lesz sikeres, és az időt, amíg ugyanez a kérdés aktuális lesz, és aztán az időt míg stabil lesz a háttere mindkettő félnek, na és akkor lehet egyáltalán elkezdeni próbálkozni.