Szerintetek ez normális? :D a legeslegjobb barátnőm a pasiját választotta helyettem és már nem is beszélünk.

Ismerős a szitu. Nekünk a legjobb bnőmmel 21 évnyi barátság után kellett ilyesmi miatt majdnem lemondanunk egymásról.

Megismerte a csávót, akiről már az elején sütött, hogy nem százas (lekezelő, undok, féltékeny, parancsolgató, rejtett agresszió, lelki-terror... amit írtál, hogy: "ha találkozni akart velem vagy más barátnőivel elkezdett hisztizni hogy akkor szakít, kb lelki terrorba tartja őt", na ez dettó náluk is állandóan téma volt). Én egy évig próbáltam felnyitni a bnőm szemét minden elképzelhető módon, de vakon szerelmes volt, és nem volt hajlandó meglátni a lényeget. A csávó 2-3 havonta összetörte a szívét és belerúgott, na, akkor jött hozzám sírni - jóformán, csak ekkor találkoztunk, máskor nem lehetett, mert a csávó nem engedte. És miután pár napig sírt és úgy tűnt, észnél van, akkor utána csak visszasunnyogott a csávóhoz.

Én úgy voltam vele, hogy nem akartam belenyugodni abba, hogy a legjobb bnőm, akit úgy szeretek, mintha a testvérem volna, tönkretegye az életét. Egyszerűen nem bírtam karba tett kezekkel nézni. Úgyhogy megpróbáltam mindent, mindenkivel beszélni, összefogni, intervention-t (tudjátok, ez a közbelépés, közbeavatkozás nevű happening, jó kis dolog amúgy, kár, hogy nála ez sem használt) szervezni, a nyilvánossághoz folyamodni, hátha vadidegen, elfogulatlan emberek véleménye észhez téríti... De semmi.

És miután 1 éven belül ötödjére játszott ezt el velem, hogy a csávó belerúg, ő jön hozzám sírni, én megpróbálom kivakarni a kakából, aztán MÉGIS visszamegy hozzá, na akkor azt mondtam, hogy felejtsen el engem, és csak akkor keressen, ha megszabadult a sráctól. Baromi nehéz volt ezt mondani neki, mert tényleg nagyon nagyon szeretem a csajt, de komolyan mondom, fájt nézni, amit magával művelt, és annyira dühített, hogy nem tudtam neki segíteni... És úgy voltam vele, hogy ha nem kell a segítségem, akkor többet nem ajánlom fel, mert nekem is volt akkortájt épp elég lelki bajom, nem hiányzott, hogy még egyszer feleslegesen törjem magam és vesztegessem el erre az energiáimat meg a könnyeimet tök feleslegesen.

Ennek a sztorinak végül happy end lett a vége, mert bár utána még egy fél évig együtt voltak, és azalatt a bnőm kereste volna a társaságom héba-hóba, de következetesen elutasítottam, aztán viszont bnőm talált üziket a srác FB profiljánál, amikben más nőkkel egyeztetett randi időpontokat d*gás céljából... Na, akkor elszánta magát, összepakolt és eljött :).

Azóta újra bnők vagyunk, 3 hónap múlva lagzi, ő lesz az egyik koszorúslányom.

Leírtam a mi sztorinkat, hátha segít a döntésben valamit.

Mennyi idősek vagytok?

Mert amúgy igen,szerintem normális,végül is a barátnőd nem hinném,hogy egy nővel (veled)akarja leélni az életét,hanem előbb- utóbb családot akar,és ehhez egy férfi kell.:D

Persze attól még lehet ápolni a barátságot, de ez ebben a szitban nehéz is lehet,én sem tudtam sajnos...

Na az előző történetet olvasva az jutott az eszembe, hogy ti sem vagytok jobbak a kisajátító pasiknál. Csak ti kisajátító barátnők vagytok. Ezért megy most a durcizás, a te territóriumodra most egy másik türannosz keveredett.

Az meg már milyen érzelmi zsarolás, amit itt írtak, hogy szakíts a pasiddal, különben nem állok szóba veled? Ti ezek után a szátokra tudjátok venni, hogy barátság?

Itt nem a barátnő elvesztése a gond. Hanem egy alattvaló elvesztése... Szép kis barátság...

20évesek vagytok, 6 éve barátnők. Most komolyan azt hiszed, hogy nyugdíjas korodban is az lesz a barátnőd, aki a közép elején?

Fel kéne nőni... ez már nem a középiskola. munka, kapcsolat gyerekek... nem lesz itt már idő naponta trécselgetni...