Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Össze szeretnénk költözni a párommal, de ő nem akarja, hogy velem jöjjön a kutyám is?!
Ti mit tennétek? :S
Van egy kutyám, akit nagyon szeretek, 7 éves, kölyök kora óta velem van. De eddig kertes házban laktunk, és most egy kis panel lakásba költöznék, a párommal együtt.
Nem olyan nagy testű kutya, viszont hosszú a szőre, ami nagyon hullik is neki, főleg vedlési szezonban, a párom pedig nem szereti, ha állat van a lakásban, mert mindent összeszőröz. Plusz allergiás is. Mondjuk elvileg csak a macskaszőrre, de sose lehet tudni, hogy a kutyától nem jönne-e ki ugyanúgy... :S
De nagyon szeretem a kutyámat, és nem szívesen hagynám ott... most mi legyen?
Szerintetek mit csináljak? :S
válasza: válasza:El kell döntened melyik a fontosabb.
Szerintem hagy ott a szüleidnél és majd naponta vagy hétvégente meglátogatod.
válasza: válasza: válasza:Azért azt hozzá kell tennem, hogy kutya és állatmániás vagyok! halak, rágcsálók, kutya, macska van otthon. Egy kertes házba!!!!!!!!!!!!!!
Panelbe nem azért vinném a kutyát mert nem szeretem, hanem mert az szenvedés neki, ha a párom nem szereti az állatokat szóba se állnék vele!!!!!!
Szereti az állatokat, de nem a lakásban. Azt mondta, a kutyának kint a helye, nem pedig bent. És hogy ha majd kertes házba költözünk, oda jöhet a kutyus is, de addig, amíg panelban lakunk, addig ne hozzam, mert nem oda való... :(
Valahol biztos igaza van, de én gyakorlatilag ezzel a kutyával nőttem fel... és nehezen tudok beletörődni, hogy ott hagyjam.
Szóval akkor szerintetek az lenne a jó megoldás, ha otthon maradna anyuékkal, és hétvégente meglátogatom? Nem hagyom ezzel cserben, ugye? Mármint, ettől nem leszek nagyon szemét gazdi...? :$
válasza: válasza:Egy valamit ertsetek mar meg! Az allatok nem arra szulettek h fojok legyenek! Ne a sajat onzo erdekeidet tartsd szem elott, hogy neki igy is jo mert balra dol meg jobbra dol.
Te hogy erezned magad egy bortonben, ahol napi 1-2 ora setalasra mehetsz ki???
persze egy ido utan megszoknad, s jobbra dolnel meg balra!
Ha valaki szereti az allatkajat az tiszteli a jogait, s megprobalja a legtobb szabadsagot megadni neki!! S ha ez azzal jar hogy ott kell hagyni akkor hagyja ott! Ha szereti ugyis rengeteget fog vele torodni azutan is.
Panellakasba maximum olyan kutyat vinnek akit tudom hogy imad dogleni pl angol bulldog. De egy terelokutya, vagy multkor lattam agarat hat az tuti szenved...
válasza:Beletrafáltál mondjuk, mert az enyém angol bulldog. Én meg kutyakiképző vagyok, emellett ideiglenes befogadó, és állatvédő aktivista, szóval rossz emberrel vitatkozol.
Sokkal de sokkal rosszabb annak a kutyának az élete, akinek a napi ingerkörnyezete a kert, és a legnagyobb szórakozása a madarak ugatása. Én minőségi energialeadást adok a kutyámnak, hiszen mint minden kutya feladatra van teremtve, arra, hogy együttműködjön az emberrel. Nézz meg egy farkast mit csinál a természetben. Van egy magasösztönszintű működése, ez jellemzően napi néhány óra - ilyenkor iszonyatosan erős és új ingerek érik, megfeszült agyi és fizikai munkát végez, majd a végén megkapja jutalmát, a vacsorát. A nap ezt megelőző részében és az ezt követő részében jobbra dől meg balra dől, telehassal pihen.
A lakásban lakó kutyák többsége esténként más kutyákkal találkozik, játszik, sétál a gazdival olyan helyeken, ahol új ingerek és új szagok vannak, ahol koncentrálnia kell. Emellett egy jól tartott kutya folyamatosan tanul, gyakorol is, ami az agyát is lefárasztja.
Persze a legtökéletesebb, ha meg van a napi két sétája, amiben van szociális inger, meg agyat lekötő munka, meg magasösztönszinten való működés, és emellé még kert is van.
De az, hogy ki van csapva a kertbe, a gazdi meg jártában-keltében megsimogatja a buksiját, és néha eléteszi az ételt, az sokkal de sokkal sivárabb élet egy kutyának, mint a napi több sétás lakásban tartás.
válasza:Kíváncsi lennék, mi lett az összeköltözésből, mert most én is hasonló cipőben járok, csak nekem macskám van (aki hozzám ragaszkodik, nem a helyhez, ahol eddig laktam a cicussal).
Nekem nagyon erős az az érzésem, hogy nem tehet meg velem ilyet a párom, hogy arra kér, mondjak le valamiről, amit nagyon szeretek. Most tök mindegy, hogy egy állat, egy kedvenc sorozat a tv-ben, egy legjobb barát/barátnő, egy hobbi, tökmindegy, akkor sincs joga megfosztani valamitől, amit szeretek. Szerinte nem foszt meg tőle, meg az nem lemondás, hogy hetente egyszer-kétszer láthatom a cicust. Nem tudom, ő mit szólna hozzá, ha elkezdeném neki mondogatni, hogy utálom a focit, és látni se bírom, úgyhogy ne nézze a tv-ben, meg az interneten se, max. hetente egyszer-kétszer.
A párom is azt mondja, hogy nem lakásba való az állat (mondjuk ő fáluról gyütt), aztán meg nem győzöm neki mutogatni a sok embert, akik a városban sétáltatják pórázon a kutyusokat, meg a sok ablakot, ahol a macska les kifelé. Ez a sok ember, aki városban merészel állatot tartani, az biztos meghibbant, mi?
Meg belegondoltam, mi lesz akkor, ha gyerekünk lesz, és könyörögni fog egy állatért? Majd apa megmondja, hogy nem lesz, mert ő azt mondja, és kész, a hülye anyja, akinek meg csak annyi köze volt a gyerekhez, hogy megszülte, kussban van?
Amúgy igen, egy előttem szóló jól írta le, hogy akinek problémát okoz az, hogy szőr kerül a kanapéra/szőnyegre, az mit fog szólni, ha lehánnya majd a gyerek? Meg spenótos lesz a fal? Meg a csoki bele lesz paszírozva a szőnyegbe? Meg zsírkrétával össze lesz firkálva a fal?
Az meg, hogy allergiás, egyáltalán nem a kutyi bűne, úgyhogy oldja meg, lehet rá szedni gyógyszert.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!