Nem létezik örök szerelem?

Sziasztok,18 éves lány vagyok.Elöszőr is ,létezik ilyen.Én sem hittem benne amig nem tapasztaltam,sőt hiába udvaroltak egyiket sem szerettem.Nem tudtam mi a szerelem.

Kérek mindenkit,hogy ne nevessenek ki az ez követő sorok miatt,mert bárkivel megeshet..köszönöm

15 éves voltam,nem éppen bulizós de szerettem a fiúkkal szórakozni,szerettem ,hogy udvarolnak ,azt hogy azt mondják "szeretlek". Egyik unalmas délutánon,leültem gépezni,játszani egy játékot ,ahol rajzolni kellett és a többieknek ki kellett talániuk,hogy mi az.Volt egy fiú is köztük,akkor töltötte be a huszat.Elkezdett velem beszélgetni ,de én hamar közöltem vele ,hogy engem hagyjon békén..mégsem adta fel. Felvett msn-re. Egy ideig még duzzogtam,hogy mit képzel,de aztán hosszas beszélgetésekbe kezdtünk. Éjszakákon át tartott ,hiába kellett másnap suliba mennem.Mindenben egyetértettünk (köztük abban is ,hogy szerelem nincs ,hogy mi sosem fogunk megházasodni stb.)Akkoriban ő hollandiában én pedig svájcban éltem.

Elmondta ha tetszett neki valaki,és együtt nevettünk azon,hogy éppen kit hülyít..és ugyanez fordítva.

Mégis ,nemtudom miért ,teljesen megbíztam benne,imádtam vele beszélgetni,nagyon szerettem őt (barátilag).Beszéltük azt is,hogy majd valamikor találkozunk ,persze csak barátilag.2 éven keresztűl mentek így a dolgok,amikor is észrevettem magamon egy nagy változást.Már nem nevettem azon ,hogy más lány tetszik neki.Sőt a lelkem mélyén nagyon is dühített.Nem tudtam ezt mire véljem ,nem is mondtam el neki.Főleg azért,mert előtte azon nevettünk,hogy milyen "hülyeség" a távkapcsolat,az internetes szerelem stb.Csak hogy én egyre rosszabúl éreztem magam.Hiába akartam, nem hagyott alább ez az érzés.Rádöbbentem,hogy szeretem,tiszta szívből,hogy amikor nem beszélünk hiányzik,nagyon.Nem mertem neki elmondani,de ő észrevette ,hogy valami nem stimmel velem.Nem volt más választásom,úgy gondoltam bevallom neki. Főleg ,mert mindig mondta,hogy "úgyis szeretsz ,tudom" meg ilyenek.Még most is emlékszem arra a félelemre amit akkor éreztem,"vajon mit ír vissza??".Mikor azt válaszolta,hogy ő is szeret ,olyan öröm árasztott el ,minden nap mosolyogva keltem-feküdtem.Úgy éreztem néha ,hogy "legyőzött",teljes mértékben.Egésznap rá gondoltam ,pedig "nem is ismertem" még is mindent tudtam róla..

Mikor nagyim meghalt ,kijelentettem,hogy hazaköltözöm magyarországra,nem hagyom egyedűl papát.A költözés előtt még elmentünk anyáékkal olaszországba,de ott is csak a szerelmemre tudtam gondolni,arra amit megigért nekem "eljövök hozzád nyáron" elhittem...mindent...

Utólag nagyon szégyellem magam ,hiszen tudom,még csak a telefonszámomat sem kérte el,azt sem tudta,hogy hol lakom.Hazaköltöztem,eljött a nap,hogy ő is hazajött.(ő vidéken élt,én pedig pesten) Vártam,hogy eljön,2 nap elteltével írtam neki.Ő pedig csak annyit írt "sajnálom,szerintem ez nem fog menni" ,ott összetört minden.Elveszett akiben megbíztam,a barátom,a szerelmem,a lelkitársam. Csak suttogtam magam előtt "átvert.." Éjszakákon át sírtam,arra gondoltam lehet,hogy ezt megérdemeltem..hiszen én is ezt tettem sok emberrel. Minden egyes nap bámultam ki az ablakon ,néztem a kaput,hátha eljön...hátha csak viccelt...hátha szeret.De nem jött semmi és senki,se egy levél ,se egy üzenet.Néha azt hittem nem bírom tovább ezt a fájdalmat,tönkretette az életem.egyik este annyira feldühödtem,hogy annyit írtam neki "most azonnal írd le,hogy nem szeretsz ,hogy soha nem szerettél és ,hogy vége"

azt kérdezte vissza" mért tenném,ha ez nem így van?"még dühösebb lettem hiszen azt gondoltam direkt csinálja,mégnagyobb fájdalmat akar okozni. elmondtam neki,hogy "győzött",hogy belészerettem ,sikerűlt neki,csak vessen ennek véget .Erre csak annyit mondott,hogy ez nem a nyerésről szólt.Hosszú hónapokon keresztűl teltek "semmivel" a napjaim.Elmentem suliba ,boltba,takarítottam,szenvedtem.Míg egyik napon keresztapám aki nagy bulizós ,mondta hogy ennek így semmi értelme .Menjek bulizni ,pasizni. Eleinte nemet mondtam,de aztán arra gondoltam "miért ne?" Keresztapámat is nagyon megszerettem hiszen valamilyen szinten kárpótolta a lelkitársam,mindent eltudtam neki mondani,komolyan vett ,ő is elmondott mindent"Kitalálta,hogy csináljam azt amit régen.Törjek össze pár férfiszivet,attól jobban leszek.Nemtudom,hogy miért de belementem. De már nem olyan volt,mint régen.Rádöbenntem,hogy már nem úgy udvarolnak nekem mint amikor 14-15 éves kislány voltam.Rádöbbentem,hogy sok fiunak tetszem.De egyik sem érdekelt.Volt,hogy bulizás közben táncoltam valakivel és miközben körbenéztem tekintetemmel Őt kerestem.Már tudtam,hogy sosem leszek boldog senki mellett. És sajnos ,azt is tudtam hogy ha egyszer valaki feleségül venne és egyik pillanatban ott teremne a szerelmem és azt mondaná "tiltakozom" rohannék a karjaiba,ugyanolyan szerelemmel és hűséggel ,mint ahogy azt régen tettem volna.Volt olyan,hogy néha írt nekem ,de úgy tettünk mindketten mintha semmi nem történt volna."Felesleges" dolgokról beszéltünk.

Volt egy férfi aki Szerelmem előtt (mikor még csak barátok voltunk) nagyon tetszett. 26 éves volt,de nagyon tetszett. Keresztapám barátja volt. Keresztapu direkt úgy csinálta a dolgokat,hogy mi összejöjjünk. Igy is lett. Vele vesztettem el a szüzességem,úgy hogy kicsptam magam előtte egy buliban ,de még úgyis tudtam mit csinálok.De úgy voltam vele ha nem a szerelmem ,akkor mindegy ,hogy ki..nem érdekelt,hogy nem foglalkozott velem,az sem,hogy tudtam bulizni jár más lányokkal.Nem szerettem őt.

Eljött a karácsony,svájcba utaztam,hogy anyáékkal töltsem az ünnepeket.Szerelmemet töröltem mindenhonnan anya tanácsára ,kivéve egyetlen egy közösségi oldalt amit nem használtam.De mivel karácsonyra telefont kaptam így csak azt tudtam használni,úgyhogy azon voltam fennt. Szilveszter éjjel volt,kiirtam ,hogy valaki nem e beszélgetne velem. Rá 5 percre írt,Ő írt.

"Szia:O hiányoztál! 10 perces szünet... "Szeretlek"

Megkértem,hogy hagyja ezt abba,elég.

De csak írta és írta a szebbnél szebb vallomásokat(amiket eddig soha)és a végén megkért,hogy költözzem hozzá.Az volt életem legszebb pillanata. Azt mondta jóvá teszi amit csinált, és így is lett. 1 éve és 1 hónapja éünk együtt nagy nagy boldogságban és ugyanúgy szeretjük egymást mint akkor .Megkérte a kezem,megkért ,hogy legyek a gyerekei anyja ,és én boldogan igent mondtam.Hiszen van ennél szebb ajándék az életben ?!

Sosem hagynám el és ő sem engem,mi már hiszünk abban ,hogy egymásnak lettünk teremtve:)Azóta is mindennap elmondjuk egymásnak minimum 5ször ,hogy mennyire szeretjük egymást.

bocsánat,hogy ilyen hosszúra sikerűlt:) Szép napot !