Létezik olyan hogy csak megszokásból vágyunk a másikra?

Másfél év után három hete szakítottunk. Vannak még elintézetlen ügyeink így a találkozások elkerülhetetlenek, na meg a társalgás is.

Tegnap találkoztunk. Annyira fáradt voltam, hogy nem tudtam logikusan gondolkodni (a szakítás óta nem tudtam rendesen aludni) így azt mondtam neki, hogy aludjon velem, hagy pihenjem ki magam, végre. S neki nem az együtt alvással volt problémája, hanem azzal, hogy nem akart a szüleim házába jönni. Ha külön élnék, akkor átjött volna, mondta, sőt felajánlotta hogy béreljünk ki egy szobát, amit mondjuk én visszautasítottam, de hozzá tette, hogy az ajánlata egyszeri alkalomra továbbra is áll.

De nem csak ez volt nagyon fura, hanem, hogy lehet, hogy bújtam hozzá, fáradt voltam, szinte a karjaiban el is aludtam. Hanem az, hogy éreztem, hogy meg akar csókolni. S rá is kérdeztem, és nem tagadta, de azt mondta hogy ez biztos csak a megszokás miatt van.

Ő hagyott el engem. Mondván nem én vagyok neki az igazi.

Ő 24, én 23 vagyok.

Ez jelent valamit, vagy valóban csak megszokás?