Létezik, h szerelmes vagyok?

te nem vagy normális, keress fel egy pszichológust..

ha ennyire önző vagy másokkal szemben, ez nem teljesen normális

Lehet, h szerelmes lettél. :)

Nem szavakkal, hanem tettekkel javaslom kifejezned felé: légy továbbra is odaadó felé; adj számára finom, de egyértelmű jelzéseket, hogy mit érzel, de nem biztos, h szerencsés, ha kimondod, esetleg hónapok multán öntsd szavakba, ha már kölcsönös, mély érzelmi szinten lesztek... már ha oda eljuttok...

Tehát metakommunikácio: hanghordozásod, mimikád fejezze ki őszinteséged, spontaneitásod, de természetes módon figyelj erre és tedd; valamint gyakran nézz érzéssel a szemébe, vedd a jeleket tőle, ahogy , amikor a szemedbe néz, finoman érints meg olykor ,de éreztesd vele, h tisztelettudo, előzékeny vagy vele, pl. amikor odaadásod mutatod ki, kellő pillanatban épp hogy csak érintsd meg a vállát: az nem tul intim, mégis egyértelmu jelzés, hogy figyelsz rá, jó szivvel. :)

Így idővel egyre közelebb enged testileg-lelkileg magához a lány, kvázi megszelidited, jo értelemben, azaz kezdi érezni bizalmadat is , szereteted is felé. Lehet h ekozben épp csak tudatosul benned, h ő is hasonlóan van irántad és ennek megfeleloen cselekszik, persze "lányosan", "lányos változatban", de lényegileg ugyanolyan belső indittatással - ha hatást vált ki nála a hozzáállásod. ;-)

Tartsd szem előtt, hogy a pakliban minden benne van: csalodhatsz is, lehet h tetszel neki, de esetleg ő nem érez mélyen irántad; legyél lelkileg erre is felkészülve, mert a szerelem elvarázsolja az embert, csökken az addigi realitás érzéke, ítélőképessége. Ha tudatositod, h többesélyes a kimenetele, akkor visszautasitás esetén kevésbé fog fájni neked. A szerelem észrevétlenul keriti hatalmába az embert, de probálj kellően tudatos maradni.

Persze ennél is fontosabb, hogy merülj is bele az érzésbe és fedezd fel: milyen csodálatos érzés önzetlenül odaadónak lenni. Meg látod, akkor kapod a legnagyobb csodát, amikor nem várod el és egyben amikor adni akarsz a másiknak, ami neki jo, olyat, ugyanakkor nem vársz el érte viszonzást.

Kezdesz érzelmileg érni, h ezt érzed, és hogy önelemzést gyakorolsz: felvetetted, hátha elvárásbol adsz... hasznos dolog gondolkodnod ilyesmiken, ha felmerul benned... tényleg probálj tudatosan önzetlen lenni, mert ha az ember ezt teszi, maga az őszinte önzetlenség örömet okoz annak, aki ilyen. :)

Persze mártirnak se kell lenni: ha önvédelemre szorul az ember, tegye meg, de csak ha elkerulhetetlen. Ugyanis az ember a szerettei felé idővel képes az áldozathozatalra, ez magas foku lelki érettségre vezet és ezáltal magasabb foku boldogságérzethez. :)

...Mégpedig azért, mert azonosul az ember avval, akit szeret. :)