Mit tegyek? Tönkrement az életem.

gondolom egy szem fia a párod az anyjának? meg vele is él, nem? egyedüli megoldás az lenne, ha elköltöznétek, de ehhez az kéne, hogy a párod "téged válasszon", és ne az anyját

de sajnos úgy tűnik, hogy itt te elveszítetted a "meccset" és az anyját választotta

márpedig így nincs jövője a kapcsolatotoknak

ok, ideális esetben nem kéne, hogy így legyen a dolog, de végső soron amikor élete partnere mellett dönt valaki, akkor többé kevésbé el kell szakadnia és lemondania a szüleiről, hiszen felnőtt, a saját életét kell élnie, a saját családját megalapoznia

szerintem ha boldog szeretnél lenni, keress mást, mert ez így nem fog menni, és hidd el, van más, még sokmillió hal van a vízben, van jobb ennél, akivel boldog lehetsz, akivel működik

Semmiképpen sem vess véget az életednek.

Amit kiérzek a soraidból:

Valószínűleg egy ösztönös anyatípus vagy. Aki mondjuk úgy érzelmi intelligencia szintjén úgymond "maga alá választott". Azaz a párod éretlenebb nálad, de te jól kiegészíted őt. Ezt viszont megérezte az anyósjelölt és azonnal megindította ellened a hadjáratot a legelvetemültebb női praktikákkal.

Ha tudtok menjetek külön.

Ha a párod nem akar, akkor tűnj el az életéből egy időre, de add meg neki az esélyt pár hónapra, hogy észhez térjen.

Ha nem működik a dolog, akkor véglegesítsd a szakítást és utána ne fogadd vissza, mert minden kezdődik elölről csak durvábban és abba tényleg tönkre fogsz menni.

kérdező, lehet, hogy most így érzed, de hidd el, hogy fogsz találni mást, akivel boldog leszel

persze egy kapcsolat se lehet pontosan tökéletes, de most neked egy boldogtalan kapcsolatod van, ami csak árt neked, ennél csak jobb lehet, mármint ha ebben maradsz, akkor biztos boldogtalan leszel, de ha találsz mást, akkor megvan az esélye, hogy vele boldog lehess

azért próbálj a pároddal beszélni, hogy neked ez így nem jó, boldogtalan vagy, de ha nem történik semmi javulás, akkor muszály véget vetni ennek

még esetleg annyit tudok, hogy mivel elvileg az anyja is a legjobbat szeretné a fiának, ha a barátod elmondaná neki, hogy te teszed boldoggá, téged akar, akkor esetleg hátha jobban elfogadna, de mást nem tudok

de tényleg nem szabad, hogy hagyd, hogy örökre boldogtalan legyél

ha nem tudjátok megoldani ezt a problémát, akkor ennek a kapcsolatnak nincs jövője

és bármennyire is úgy érzed, ez nem a világvége

egészséges vagy, fiatal, előtted az egész élet, és megérdemled, hogy boldog legyél

az idő mindenen segít, és neked rengeteg van még belőle

én is éreztem már úgy, hogy mindennek vége, senkinek se kellek, amikor visszautasított valaki, akit komolyan szerettem (2 év szoros barátság után, ami szintén tönkrement), és nagyon sokáig tartott túltennem magam rajta, de ahogy múltak a hónapok, majd eltelt egy, és két év, az egész kezdett elhalványulni, teljesen megváltozott az életem, elköltöztem, új hajam, új ruháim, új baráti köröm lett, és aztán találtam is egy csodálatos barátot, amikor nem is számítottam rá

és ő boldoggá tesz, és boldoggá is akar tenni

(ő is amúgy elég közel van az édesanyjához, de az a szerencsém, hogy ő már nem lakik otthon, illetve van 3 öccse és egy húga, szóval az anyja inkább áll úgy a dologhoz, hogy adja a fiát szívesen, sőt viccelődött is vele, hogy kéne neki egy feleség)

de tényleg a lényeg az, hogy a párod hogyan áll a dologhoz, rajta múlik ez igazából, az ő anyja, neki kéne megértetni vele, hogy saját életet szeretne, és el tudja dönteni, hogy ki a jó neki, és ha az anyja ezt nem tudja elfogadni, akkor az az ő baja

állítsd választás elé:

vagy veled van, vagy az anyjával. mint minden fiú védi az anyja cselekedetit, de azért a szerelme is fontos. ha viszont nem akar érted kiállni, akkor fejezd be vele. (az is lehet, hogy ha kimondod, hogy : így nem tudod tovább csinálni, mert tönkre mész, akkor lehet, hogy észbe kap, és végre kilép az anyai "bűvkörből" ha nem, akkor lesz más, akinek te leszel a legfontosabb! :-)

En 27 vagyok, de vagy 10 evvel ezelött nekem is probalt beleszolni edesanyam a kapcsolatomba (szerencsemre teljesen mas ok miatt).

A lanyt, akivel mar egy par eve együtt voltam, folyton apro dolgokkal piszkalta, es ha nem is veszekedett vele, de teljesen erezhetö volt, hogy akkori baratnöm nem kivant szemely a hazban. Ezt egy ideig türtem, hiszen mit csinaljak 17 evesen, de baratnömmel ettöl függetlenül talalkoztam.

Mig vegül besokaltam es megkertem edesanyamat, hogy üljünk le, es mondjon el mindtent, ami baratnömmel kapcsolatban zavarja. Vegig hallgattam es meg a nagyon igazsagtalan dolgokba sem mentem bele. Amikor befejezte, montam neki, hogy tiszteletben tartom a velemenyet es tudom, hogy a legjobbat akarja nekem. De ezt nekem kell megtalalnom es nem neki. Elmondtam neki, hogy en szeretnem, hogy most, mivel elmondott mar mindent, legközelebb akkor hozza fel a temat, ha tud valami ujjat mondani es, hogy en ugy latom, hogy viselkedese nem csak baratnömmel es velem szemben tiszteletlen, de az egesz csaladban elrontja a legkört es ennek nem az az oka, hogy itt van a baratnöm. Barmennyire is szeretne, nekem nem ö fog part talalni, hanem en azzal vagyok, akivel jol erzem magam! Sajnalom, ha nem fogadja el, de ezt az utat nekem kellvegigjarnom. Edesanyam ezt megertette, meg ha egyertelmü, hogy nem tetszett neki a helyzet.

En ezt nem csak azert tettem, mert szerettem akkori kedvesemet, hanem magamert is... 17 evesen!

Ha a te parod erre nem volt meg kepes 26 evesen, akkor el kell gondolkodnod azon, hogy mennyire szeretned, hogy eletedben mindig kulcsfontossagu szerepet jatsszon a leendö anyoso, vagy ami meg rosszabb, ha el szakad vegre töle, mennyire szeretned potolni az annyat???

Ne erts felre. Nem kell "szakitania" az annyaval. En sem szakadtam el a csaladomtol, egyszerüen elmagyaraztam nekik, hogy most mar ugy ezem, kezdek felnöni, kepes vagyok önallo döntesekre, es elmagyaraztam nekik, hol vannak a hatarok! Persze, akkoriban ez nem volt egyszerü, hiszen minden tekintetben tölük függtem, de hosszu tavon nagyon is javitotta kapcsolatomat a szüleimmel.

Es meg ha par evvel ezutan vege is lett a kapcsolatnak, nem anyam miatt, hanem sajat döntesünk miatt es mind a mai napig baratok vagyunk.

nem az életed ment tönkre, hanem a kapcsolatod. szerintem ezt tovább feszegetni, rágni, javítani próbálni teljesen felesleges; ha valakinek 26 éves korára is az anyja szava fontosabb, mint a saját döntése, és az általa választott pár becsülete, annál komoly változás már nem várható, legalábbis nem melletted. Te már megmaradsz ebben a mostani skatulyában/szerepben náluk, érdemben átértékelni csak akkor fogja az eddigieket, ha elveszít téged. végleg, ami amúgy is a legjobb megoldás neked. az elkeseredettségedet, kilátástalanságot a mostani helyzeted érezteti veled, ezen változtatnod kell, hogy megmutasd magadnak, lehet másképp is. ami össze is fog jönni. az írásod alapján abszolút az a benyomásom, hogy értelmes, összeszedett lány vagy, akinek a saját magába vetett hitét kell megalapoznia a boldogsághoz, erre pedig a suli befejezése, munkába állás kiváló lehetőség. nagy lépés, de lehetőség, nem probléma, amihez támasz kell.

fel a fejjel, meg fogod lepni magad is! új lehetőségek várnak, és végre olyan barát, aki tisztel és tényleg kielégít! :)