Akik távkapcsolatba vannak azok h oldják meg a találkozókat?

Háát nehéz dolog ez a távkapcsolat. Párommal fél éve vagyunk együtt, 200 km a táv, kb 2 hetente találkozunk 2-3 napra, de nekem már rettenetesen nehéz elfogadni azt, hogy nincs mellettem. Örökösen rámtör a hiányérzet, hogy ez így nem jó egy a kapcsolatuk elején járó párnál. Napi szinten beszélünk telefonon vagy neten keresztül, igaz nem sokat mostanság, sajnos elég nagy baj, hogy a közös progik hiánya miatt kevesebb a beszédtéma is, főleg nálunk, mert alapvetően egyikőnk sem foss* a szót.

Szóval sztem inkább olyan emberek próbálkozzanak távkapcsolattal, akik nagyon imádják egymást, de amikor nincsenek együtt, akkor le tudják magukat foglalni valamivel, hogy a hiányérzet ne menjen a kapcsolat rovására, és így amikor a párjukkal beszélnek mindig újat tudnak mondani.

De lényeges az is, hogy mennyi ideig lesztek távkapcsolatban, tehát van-e esély valamikor a közös életre, illetve hogy mekkora a távolság és milyen gyakran tudtok találkozni.

Mi is távkapcsolatban élünk a párommal, 250 km van közöttünk, bár egy városban tanulunk, így azért jóval könnyebb a helyzetünk. Minden nap összefutunk legalább egy puszira vagy ölelésre, így iszonyatosan nehéz, amikor hazamegy. A szünetek és vizsgaidőszakok borzalmasak. Igyekszünk legalább másfél hetente találkozni, de az sem mindig oldható meg, mivel iszonyat drága az utazás egy diákpénztárcának. Pl ha hazamegy egy hétre, akkor én megyek vele pénteken és jövök haza kedden, de ezt kevésbé szeretem, így inkább megyek hozzá következő csütörtökön vagy szerda este és jövünk együtt vissza suliba vasárnap.

Én nagyon nehezen bírom azt, amikor nincs mellettem, iszonyatosan hiányzik, baromira nehéz a hirtelen váltás, hogy 4 napot együtt töltünk utána hirtelen egy hétig semmi. Kb sírhatnékom van két napig. Gyakran elbizonytalanodom. Én is lebeszélnélek róla amíg lehet, pedig az én helyzetem nem is olyan vészes.

Azt nem tudom, hogy mi lesz a jövőben. Párom jövőre végez, nekem van mégegy évem. Ő valószínűleg haza költözik, vagy más városba (adja ég, hogy ne külföldre), én itt maradok és a jó ég sem tudja mi lesz velünk. :(