Vannak itt olyanok, akik későn érő típusok, sokáig szüzek voltak (20, de inkább 25-ön felül), később mégis megtalálták a párjukat, és boldog kapcsolatban/házasságban élnek? Pozitív történeteket várok!

# megismernélek szívesen :D:D

Erre nincsen statisztika.

Viszont kontra-pro lehetne vitatkozni, hogy nekem ilyen példám van, nekem meg amolyan.

Én más oldalról közelíteném meg a dolgot, kicsit objektívebben és felülről.

Jelenleg egy extrovertált, mindenkiegymáseggébe mászik, virtuális, információingerelt, anyagelvű, fogyasztói társadalomban élünk.

Van egy múltunk, ahonnan jövünk, és van egy jelünk amiben élünk. A jelenben van kultúránk, hiedelmi rendszereink, normatívánk, és egy adott környezetünk, amit lehet földrész/ország/megye...egészen addig szűkíteni, hogy kinek kik a szülei, és lelki hozományként mit kapott, illetve ezek függvényében mennyiben determinált az élete, mert a környezet valamelyest meghatározza az esélyeket, és a személyiségünket.

Na most. Mi a jelenlegi normatíva?

- bölcsi, óvóda, szocializáció 6-7 korig befejezve

- általános iskola, szocializáció 7-14

- szakközép/gimi, szocializáció még erősebben 14-18

egyetem/főiskola/okj/ (munka) 18 - 25 munka, a munka kivételével, ami általában már egy determináltabb környezetet és meghatározottabb közösséget von maga után, a 14-25 éves korral bezárólag (megközelítőleg), életünk azon szakasza, ami a kapcsolatok tanulásáról, az életünk irányba helyezéséről, és az iskolák elvégzéséről szól, a keresésről szól, és persze magával vonja a normatíva: meg is kéne találni

- utána jön papa-mama gyerekek, család

- dolgozzál, élj boldogan, neveld a gyereket

Ez egy sablon élet ma. Mielőtt elkezdenénk szidni, hogy persze ez nem így van, mindenki ehhez mérten próbálja igazítani az életét, lehet köpni is rá, és igazából, a boldogság nem feltétlen az a boldogság, amit a normatíva meghatároz, illetve, sokak szerint az. Az anyagelvűség (aki bővebben kíváncsi rá ajánlom Tim Kasser könyvét, Az anyagiasság súlyos ára), olyan értékek elsajátítását hozta magával, hogy kevesebbet érintkezünk, nem találjuk a belső békénket, amit azt jelenti, egy munkát/cselekvést nem tudunk önmagáért tenni, mert az élvezetes, hanem a jutalomért, ami viszont nem elégíti bizonyos fontos lelki szükségleteinket. Ezek az értékek beszivárognak a kapcsolatokba, házasságokba, vita lesz a pénz kérdés (itt nagyon fontos megemlíteni közben, hogy nem arról van szó, amikor a megélhetésért kell kaparni). Roncsolódik az önértékelés (másokhoz való méricskélés), önbecsülés, manipuláció, elégedetlenség. Hogy jön ez ide?

A világ változása elől nem lehet elbújni.

Elég fellépni facebookra, és végig nézni az emberek adatlapját. Rengeteg az anyagelvű ember, aki belül elégedetlen, státusz szimbólumként kezeli a tárgyait, a vagyonát, mutogatja hol volt nyaralni, a tinik példaképei olyan celebek, és sehonnanjött emberek, hogy már már mentálisan veszélyes. A szüzesség is egy szimbólum.

Mit jelent ma? Ma már semmit (átlag normatívánál vagyunk még mindig, tehát a kultúrszellem által meghatározott).

A normatíva szerint, és a pszichológia szerint (ami külön megérne egy misét, hogy uralta el a laikusokat és a mostani századot, hogy alakultak ki téves hiedelmek, a new age irányzat, amúgy a pszichológia hasznos is lehetne, ha sok ember nem úgy használná mint suta óvódás az ólom, kardot, összevissza vagdalkozik vele, mert elolvasott három könyvet, négy újságcikket, és megnézte a Napló egy részletét...)Szóval, szüzesség és szimbólum. Mondjuk ki. 18 körül ma már kezd kínossá válni, ha valaki szűz.

Miért? Mert sztereotípiák halmaza veszi közre ezt a fogalmat. Sorolom:

- esetlen

- szerencsétlen

- visszahúzódó

- szégyenlős

- antiszociális

- nem tud konfliktust kezelni

- nem tud megfelelően kommunikálni

- képtelen a kötődésre

- fél levetkőzni, nem fogadta el a saját testét

- fél az aktustól

- túl nagyok az elvárásai

- ronda

- valami olyan gyerekkori lelki sérülése van gyerekkorából, amire bármit vissza tudnak vezetni, és belemagyarázzák az ördögöt is az életedbe

- mentálisan sérült

- alkalmazkodás képtelen

- és további olyan hibák, a jellemen belül, ami alapján párkapcsolatra, és egyáltalán emberi kapcsolatra képtelen

A csendességet direkt nem írtam le. Mert ez is a világ egyik legfélreértettebb fogalma, és embere. A csendes ember. Most nem sorolnám fel ide is külön miket szokták hozzá társítani.

Tudom, történetet vártál. Én csak azt akarom mondani, hogy vigyázni kell arra, hogy az ember gyakran azzá lesz, amit elhisz magáról, és ezt a környezet is elkezdheti generálni. És amit ne felejtsünk el, van amikor, tényleg így alakul, mert nem születünk egyforma lehetőségekkel. A baj nem is ezzel van. Azzal van, hogy a hiedelmek és az előítéletek mindig erősebbek az igazságnál.

Kivéve ha találunk egy megértő, türelmes embert, aki valóban meghallgattatja a történetünket, és van annyi tapasztalata, a többi mellett, hogy az igazságnál az is fontosabb olykor, hogy szeretünk valakit...

Ez az egész aggódás, pánik,a megbélyegzéstől való félelem para, mind eltűnik, ha valóban megtalálja valaki azt az embert, akire szüksége van, és nem külső (társadalmi nyomás) által fekszik le vele, mert ugyan a szüzességet így el lehet veszíteni, ahogy sokan gondolják, és tárgyként kezelik, de attól kapcsolata nem lesz, sem érzelmi tapasztalata, sem semmije, csak egyszer valaki belevágta, és elmondhatja magáról...a legszomorúbb ebben az, hogy félelemből történik.

És még egy utolsó gondolat, mivel nem csak tapasztalatban, hanem felfogásban, érzékenységben is különbözünk, ezért van aki négy kapcsolat után is seg.hülye marad. Tovább mindennek van árnyoldala és előnye. Még akinek sose volt kapcsolata, annak is van előnye. Bárhogy próbálják mások egy lemaradt dolognak, és egy utolsó szégyellnivaló valaminek beállítani, ahogy írta az egyik válaszoló, neki még ott az új íz élménye...és az első sose olyan mint a sokadik. Az első a legjobb, mert még friss, még ismeretlen, megismételhetetlen az élmény intenzitása...és igen, lehet ezt akár tudatosan is váratni, ha valaki ezt feléri ésszel, de a mai többség nem ismeri a késleltetés (túlzás nélkül persze)gyümölcsét, ami édesebbé teheti a dolgokat, és az élményeket.