Egyes emberek miért nem tudják elfogadni, ha (már) nem kellenek valakinek?

Mert általában aki szakít, az már lezárta a kapcsolatot és azért lép le (jobb esetben). Míg a másik nem.

Szerintem ne nézd le ezeket az embereket. Az érzelem bonyolult dolog, az embr nem tudja mindig megérteni.

Mondjuk az tényleg érthetetlen, mert az ráadásul teljes tévút. Legalábbis én úgy gondolom, hogy ha valahogyan vissza lehet kapni valakit, akkor az éppen az, hogy jól érzed magad, stabil vagy, kiegyensúlyozott, jókedvű és éled az életed. Szóval hogy visszakapni valakit max akkor van esélyed, ha nem akarod visszakapni (legalábbis úgy teszel).

Nyilván egy kétségbeesett, hisztérikus, sértett, lealjasodó, könyörgő ember nem válik vonzóvá, sőt ezzel a viselkedéssel megerősíti az exet abban, hogy jól döntött.

Tudod, mikor a másik elhiteti veled, hogy soha nem hagy el és hogy csak veled akar élni élete végéig, akkor elkezdi tervezni a közös jövőt, felad érte mindent. És csak a másiknak él.

Mikor egyik napról a másikra vége lesz, akkor egy álom ér nála véget. Akkora csalódás éri, hogy képtelen beletörődni. Idővel majd gyengül, míg végül el nem felejti, olyan szinten, hogy végül mer megint bízni, hinni, és akar boldog lenni. Nem kell egyből lefújolni a másikat, csak azért mert tiszta szívből hitt és szeretett, főképp ha bezárkózott és nehezen veszi a változást. Nem vagyunk egyformák, valaki mélyebben él meg dolgokat.

Sajnos én most kerültem ilyen helyzetbe. Feladtam a barátaimat. Nagyon ritkán tudtam magamra költeni. Mindent elterveztünk, hogy mi hogy lesz. Sőt tettünk is érte dolgokat....