Az hogy van, hogy az idősebbeknek jár a szerelem, de nekünk, gyerekeknek nem?

Kissé furán fogalmaztam meg a kérdést, mindegy. Szóval az a kérdésem, hogy az miért van, hogy hogyha valaki mondjuk 14 év alatt szerelmes, akkor az idősebbek kiosztják, hogy a tanulással foglalkozzanak, meg barbizzanak, legozzanak, etc.? Lehet, hogy sík hülye vagyok, de szerintem akkor is igazságtalan, hogy ha mondjuk egy 16 éves lesz szerelmes, akkor bátorítják, hogy szerezze meg magának a kiszemeltjét, de ha egy fiatalabb gyerek mer szerelembe esni, akkor mosolyognak rajta egy jót, hogy ez tuti nem igazi szerelem, hisz' még gyerek - aztán valszeg igazuk van, de ezt ilyen fiatalon még nem tudhatom -, és csak játsszon még, élvezze a gyerekkorát? Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem ez iszonyúan rosszul tud esni. Életem kemény 12 éve alatt kétszer voltam szerelmes, az első másfél évig tartott, a mostani pedig vagy 3 hónapja. De nem merek róla senkinek se beszélni, mert bárki, aki tudna a tapasztalataival segíteni, az kioszt. Ha annyira gyerek vagyok, hogy még nem szabadna fiúkkal foglalkoznom, akkor miért tudok szerelmes lenni?

Mellesleg, nem tudom elhinni, hogy a felnőttek kisgyerekként egyáltalán nem érdeklődtek a másik nem iránt. Több felnőtt is mesélt a gyerekkori szerelmeikről, azóval igazán nem lehet azt mondani, hogy az új dolog, hogy a 10 évesek is járnak már egymással...