Mit szóltok ehhez velem van a baj vagy ez normális?

4.5 éve vagyunk együtt a párommal kamasz szerelemként indult az egész.Én 15 ő 16 volt mikor össze jöttünk (most 20vagyok ő meg 21)gyakorlatilag együtt nőttünk föl nem mondom hogy könnyű volt de azóta is nagyon szeretjük egymást és egymással képzeljük el a hátralévő életünket is.A gondom az hogy úgy érzem megrekedtünk egy ponton.Csak hétvégente tudjuk látni egymást mert rengeteget kell tanulnia és messze is lakunk egymástól.Mivel fiatalok vagyunk még tovább nem nagyon tudunk lépni össze költőzésre vagy hasonlókra de én ezt egyre kevesebbnek érzem szeretnék már kicsit többet lenni vele és ebbe lassan beleőrülök hogy várunk a semmire.Miért vagyok ilyen elégedetlen miért nem tudok ennek örülni már?