Szakítottál már SMS-ben a pasiddal? Mit írtál neki?

40/L vagyok.

Igen, szakítottam már sms-ben - egyébként nem tartom túl jó dolognak, de sajnos abban a helyzetben nem volt más megoldás, mert tudtam, hogy ha személyesen szakítanék, és a pasi elkezd könyörögni akkor megsajnálom és mégsem adom ki az útját és az nagyon nem lett volna jó nekem. Ha meg veszekedni és ordibálni kezdett volna---- hát nem tudom, én nem szeretek veszekedni.

Szóval megírtam neki kb. 5-6 sms-ben, hogy nagyon sajnálom, de holnap már ne autózzon ide hozzám 50 kilómétert, mert kettőnk között sajnos nem működik a kapcsolat. Azt is megírtam neki, hogy ez az én hibám, mert ő egyébként egy jó ember, de én nem az a típusú nő vagyok akit pátyolgatni kell és mindent el kell helyette intézni. Azt is írtam neki, hogy bizonyára fog találni egy olyan nőt akivel boldogok lesznek és összeillenek, kívántam neki sok sikert.

Amúgy a pasi elég erőszakos volt, mármint abból a szempontból, hogy állandóan megkérdőjelezte, hogy mit miért és hogyan csinálok, hogy miért abban a bizonyos bútoráruházban akarok vásárolni miért nem a másikban, és rám akarta erőltetni az ő ízlését. Nekem meg ez sajnos nemgyerebe tulajdonság, főleg, hogy amíg nem közös háztartásban élünk és nem közös kasszán élünk, addig nekem ne dirigáljon, hogy hol költöm el a saját pénzemet. Ezt csak azért írtam le, hogy értsd, miért tartottam a személyes szakítástól. Egyébként ez volt az első ilyen esetem, és remélem, hogy az utolsó is.

Én sajnos már átéltem az sms-ben aló "szakitás" fájdalmait.

Hölgyeim, ha lehet, ezt a formát mellözzétek, mert így is megalázó egy ilyen helyzet a számunkra,

de személytelenül, és sms-ben meglépve egészen egyszerűen egy bunkó lépés a részetekről.

Persze, ez forditva is igaz.

12:37

rendben, veled nem fogok sms-ben szakítani!

09:55 vagyok

Általánosságban egyet értek azzal, aki megalázónak érzi az sms-ben/mail-ben való szakítást. Viszont állítom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor ez a legjobb megoldás. Természetesen bunkóságnak tartom, aki két szóval elintézi ezt (történjen az személyesen vagy írásban). Én mikor ezt a módját választottam a szakításnak, részletesen leírtam mindent, az érzéseimet, hogy mindkettőnknek jobb lesz és bocsánatot kértem. Igazából már a kapcsolat elején tudtuk mindketten, hogy nincs jövőnk egymással, nem is akartunk belekezdeni a kapcsolatba, többször próbáltunk szakítani, de mindig újra kezdtük. Azóta eltelt 2 év, még mindig kínoznánk egymást, ha nem írom meg azt a mailt és sajnos a mai napig képtelen lennék elküldeni :(