Hogyha szeretted a párod, miért szakítottál vele?

De ha két ember igazán szereti egymást,nincs az a gond amit ne tudnának megoldani,még ha naponta több száz egyedülálló ellenkező nemű is szaladgál a világon.Vagy nem lehet megegyezni?Az emberek sosem várják meg,hogy elmúljon a szerelem?

Én azt megértem,hogy hogyha a másik fél nem szeret engem már semennyire sem,és nem akar velem lenni,mert rendben van,elmúlt az ő részéről,nem tehet róla,és nem is szabad kierőszakolni,meg semmit sem.De azt egyáltalán nem bírom felfogni,amikor két ember szeretik egymást,ha nem is ugyanúgy mint az egyik a másikat,de szereti,akkor miért nem lehet megbeszélni a problémát,főleg hogyha olyan dologról van szó,ami szinte poén,annyira nem számít.Szerintem nincsen kapcsolat veszekedés nélkül,pont úgy mint ha a szüleimmel vesznék össze,akkor rögtön költözzek el,meg tagadjanak ki?(Tudom szülője csak egy lehet az embernek párja meg száz,de a lényeg hogy a szerettünkről van szó!!!!)Miért hiszik azt egyes emberek,hogy csak az a kapcsolat jó,ahol sosincs veszekedés?Egyáltalán létezik olyan?Ahol nullányi gond sincs?Vagy tényleg minden párkapcsolatnak vége van azért,mert 1x összevesztek,vagy 2x.

Az embereknek manapság tényleg az a megoldás rögtön hogy akkor kiteszi a párját?Ha szereti is?Mert "még annyi ellenkező nemű van a világon"?

Nem az az egyik legjobb érzés,hogy az ember bármit megtud oldani a párjával,azért a párja,mert képesek leküzdeni az akadályokat?

Ide nem szeretném ki írni,mert hátha olvassa,sosem lehet tudni : )