Miért van ez? Mások mindig azon "sírnak", hogy nincs senkijük.

Egy kicsit a férfias külsőre és kisugárzásra kellene gyúrni. Hogy jó szöveged legyen, hogy meg tudd hódítani a csajokat. Az hogy rendes vagy, meg nem nézel ki rosszul kevés egy nő meghódításához.

Olvasd el a "Kulcs a nőkhöz" c. könyvet. Abban sok praktika le van írva hogyan közelíts a lányok felé és hogy tartsd is meg a kapcsolatot.

valamint légy aktív, járj társaságba, merj kezdeményezni. Meglásd lesz eredménye!

"ÉN 19 éves fiú vagyok, és nem volt barátnőm, de kínálkozó alkalom sem."

Vagy nem vetted észre. A legtöbb ember azt hiszi, hogy a férfiaknak kell kezdeményezniük. Ez nem igaz, mert a valóságban az történik az udvarlásban sikeres férfiak életében, hogy észreveszik, ha a környezetükben valamelyik nőnek tetszenek, és "kezdeményezik" a nővel az ismerkedést. Tehát az igazi kezdeményező a nő. A nagy hódítók ahhoz értenek (többek között), hogy tudatosan vagy ösztönösen, de veszik a jeleket. Akik ehhez nem értenek, azok hosszasan gyűjtik a bátorságot, rámozdulnak egy olyan nőre, aki nem adott ilyen jeleket, tehát kezdettől kudarcra van ítélve az egész vállalkozás, és amikor leforrázzák őket, akkor csak tovább romlik az önbizalmuk.

"Pedig nálam csúnyább kevésbé segítőkész fiúknak is gyönyörű barátnői vannak."

A segítőkészség nem fontos, nem vonzó. Ha segítőkész vagy, azzal azt árulod el, hogy "szükséged van" a nőre, ezért meg akarod nyerni. Ami eleve vesztes pozíció a nő szemében. A nő azt a férfit tiszteli és így ahhoz vonzódik, akiért neki, a nőnek kell megküzdenie és nem fordítva. A pincsikutyákat férfiatlannak tartják. Erény a segítőkészség, de csak kb. huszadik helyen, messze a magabiztosság, bátorság, kiszámíthatatlanság, meglepetés, érdekes és mozgalmas élet, ambíció, pénz és státusz, humor stb. mögött. A csúnyaság megint csak nem döntő. A férfi ha cserébe optimista, bátor, humoros, vagy hogy a külsőnél maradjunk: sportos alkat, akkor lehet ronda is, a nők nem fognak irtózni tőle. Míg ha egy nő csúnya, akkor sajnos lehet akármilyen okos vagy kedves, a férfiak ügyet sem vetnek rá. Gonosz dolog, de így van.

"Ha találok magamnak egy lányt, aki hasonlóan áll a dolgokhoz, mint én (én lelkiismeretesen véhzem a feladatom, és szeretek segíteni az embereken, jót akarok mindenkinek), akkor neki biztosan nem jövök be."

Amit leírtál, azok jó tulajdonságok, és a nőknek is tetszenek, DE. Ezek a tulajdonságok ÖNMAGUKBAN férfiatlanok. HA viszont vagánysággal, lazasággal stb. párosulnak, akkor klasszikus lovagi erények, tehát nagyon vonzóvá tesznek. Nem a szelídet, vagy a világmegváltó hippit, vagy az önzetlen mártírt kell adnod, hanem egy laza, vagány fickót, aki azért a lelke mélyén nagyon jó, csak ez nehezen derül ki róla. Ezt a típust nagyon szeretik a nők, többek között azért, mert gyakran azt képzelik, hogy ők (mint jó szellemek, angyalok) "hozzák felszínre" a férfiból a jó oldalát.

"Amúgy, eszem ágában nincs nekem nagy hódítóvá válni. Nekem nem célom, hogy minden nő az enyém legyen, nem a vadászösztön hajt... Nekem egyetlen nő elég lenne egész életemre."

Világos, csakhogy ahhoz, hogy legyen 1 nőd, ahhoz meg kell hóditanod kb. 1-100 nőt életed során. Lehet, hogy az elsővel szerencséd lesz, de lehet, hogy újra és újra kell kezdened a dolgot.

"De amint a válaszokból is levehető, nem vagyok az a férfi, aki a nőknek kell, és, ha olyanná akarnék válni, akkor emberileg kellene lezüllenem."

Azért nem vagy olyan férfi, mert így gondolkodsz (más oka is lehet, de ez is oka).

Súlyos tévedés, hogy emberileg le kellene züllened. Pontosan ismerem ezt a gondolkodásmódot kb. 17 éves koromból, amikor ugyanígy gondolkodtam. Úgyhogy teljes mértékben értem és átérzem, miről beszélsz, de ez a gondolkodás hibás.

Ott hibás, hogy nem ismered el a nő és a férfi közti különbségeket, vagyis a nő igényeit. Olyan modelled van a nő pszichés életéről, mintha a nő egy gyönge és törékeny, szelíd férfi lenne. A nő azonban nem ilyen. Egyrészt nem gyönge és törékeny, hanem erős, csak máshogy. Másrészt nem férfi, hanem nő.

Azt gondolod, hogy az a férfi, aki egyenes és őszinte a nővel, valamint önzetlenül és tisztelettel viselkedik vele, kedves és szelíd stb. stb., az egy jó férfi, míg az, aki nem kommunikál egyenesen, vagy kiszámíthatatlan, vagy néha akár önző vagy kicsit rámenős, időnként ijesztő stb., akinek saját élete van, és nem ér rá mindig a nőre stb., az egy rossz férfi: ha őszintén ilyen, akkor azért, mert kulturálatlan barom, ha pedig eljátssza, akkor azért, mert hazudik, nem becsületes. Tehát azt hiszed, hogy ha macho lennél, rossz lennél.

Ezt azért gondolod, mert amikor a nőre gondolsz, akkor igazából abból indulsz ki, hogy te mint férfi milyen viselkedést várnál el másoktól, ráadásul nem is szexuális partnerektől, hanem barátoktól. Szóval elvont, morális ítéletet alkotsz.

Azt kell megértened, hogy az általad jónak tartott férfi, mivel untatja és bosszantja a nőt, ezért ő a rossz, a gonosz. A macho a jó, mert jót tesz a nőnek: a nőt kellemesen izgatja, a nő szeret vele lenni. A macho teszi boldoggá a nőt, nem a jófiú. Ergo a macho jobb ember a nőkkel bánás tekintetében, mint a jófiú. Morális szempontból züllött dolog és lealacsonyodás jófiúnak lenni, ha lehetsz macho.

Még olyan is előfordulhat, hogy egy nő az általad "jó"-nak tartott férfi viselkedését kimondottan sértőnek érzi, mert azt olvassa ki belőle, hogy "nem tekintik nőnek"!

"a nők először az említett formátumú pasikra buknak, utána meg csodálkoznak, hogy nem változik a kedvesük."

Hát ez borzasztóan nem meglepő jelenség. Pl. a férfiak a szép nőkre buknak. Mármost semmi garancia arra, hogy a szép nő nem buta. Aztán csodálkoznak, hogy a nőjük nem okosodik. És akkor a butaság még mindig kisebb baj, mintha a nő akaratos, hisztis, pénzéhes...

"nem vagyok pincsi csak azért, mert nem sz*rom le magas ívből a körülöttem élőket, és nem taposok mindenkin."

Ettől nem vagy az. Már írtam. De ha állandóan ezt mondod magadról, akkor el tudom képzelni, hogy kb. milyen lehetsz, és sejtem, hogy nemcsak egyszerűen "nem taposol másokon", hanem valószínűleg kissé moralizáló, anális-retentív, nem kellően laza stb. ember lehetsz.

"nekem van igazam, és pont amiatt, hogy kicsit úgy látom a világot, mint egy-két idősebb embertársam, véleményem szerint komolyabban, érettebben, mint a mai fiatalság, pont emiatt nem lesz soha társam... "

Tévedés! Tudod, hogy gondolkodik az érett ember? Egyrészt tudja, hogy az a szép és a helyes, ahogy te gondolkodsz. Másrészt tudja azt, amit én fejtegettem. Nem érettség az az idealizmus, amely nem akar tudni tényekről. Nem érettség persze a cinizmus sem, amely elvekről nem akar tudni. Onnantól érett valaki, hogy a kettőt összeilleszti. Az a legjobb ember, aki megadja a barátnak a segítséget, amit az kér, de megadja a nőnek is az izgalmat, a kiszámíthatatlanságot, a rejtélyt, a vadságot, a megszelídítendőt, a csiszolatlan gyémántot, a nemes vadat stb., amire a nő vágyik.

Sokkal könnyebb egy nemes jellemű embernek a machót kifejlesztenie, mint a machónak a nemes jellemet. Így ha hajlandó vagy fejlődni, sokkal sikeresebb lehetsz, mint egy "rosszfiú".