Lányok, fiúk! Én már ne bírom egyedül sokáig, nagyon fáj, hogy egy lánynak sem kellek, nem fogom sokáig bírni. Van valaki, aki hozzám hasonlóképp érez? Nagyon jó lenne egy olyan emberrel beszélni, aki átérzi ezt. Nagyon el vagyok keseredve.

én aki egyetértettem a másik kérdést linkelővel, ugyanilyen helyzetben vagyok mint ti, csak én egyszerűen nem tehetem meg magamnak azt, hogy megöljem magam. inkább követem az öreg Sly tanácsát:

http://www.youtube.com/watch?v=jDBKcPOmmiA

Jó. Akkor ne csinálj semmit. Csak sajnáld magad, hogy 22 évig egyedül voltál, és most már semmi se fog változni.

Én kérlek egy igen nyomi csaj voltam. Az a tényleg nyomi. Kövér, pattanásos, csúnya, szemüveges, fogszabályzós, minden.

Nekem is az volt minden vágyam, hogy legyen egy barátom, és mindenkit irigyeltem, akinek volt, minden csajt, minden pasit, akinek van barátnője, megőrültem, hogy minden barátnőmnek van barátja, hogy minden srácnak ők tetszenek jobban mint én. Tudom milyen, amikor mindenki rajtad röhög, hogy fú bammeg te lúzer, hogy te milyen ocsmány vagy, vagy amikor szakadnak a röhögéstől, hogy te most fiú vagy vagy lány, amikor azért taszigálnak az ebédlőben, mert béna a ruhád és megaláznak...

Aztán miután eleget dühöngtem és vinnyogtam, valaki egyszer az arcomba vágta, hogy "b.azd már meg, senkit nem érdekel az hogy szenvedsz... TÉNYLEG senkit... ha nem tetszik, változtass rajta!".

Lehet h.ülyén hangzik, de nekem az és akkor ott bőven elég volt. Mint egy ilyen hirtelen felismerés. Hisz miért én vártam, hogy változzon meg a világ? Úgyse fog...

15 évesen eltökéltem, hogy én leszek a világ legjobb barátnője. De komolyan. Lehet kicsit túlzás volt így az akkori bendzsó énemmel ezt kijelenteni, de veszettül komolyan gondoltam, hogyha beledöglök is, de jó nőt csinálok magamból, és a barátom b.szottul büszke lesz rám.

Változtattam azon, ami zavart. Sportolni kezdtem, mindenféle kenceficéket beszerezni az arcomra, normálisabb ruhákat kértem anyától, és olvastam, kib.szottul sokat olvastam arról, hogy működnek az emberek, milyen az emberi viselkedés, mit akarnak a pasik, hogy működnek, mit szeretnek, egymillió sráccal beszéltem neten, élőben, akárhol, hogy kérlek segíts, milyen egy tökéletes barátnő, és jegyzeteltem, tanultam, figyeltem, tanulmányoztam...

Lehet idiótán hangzik, de mint egy kutató, aki az állatokat figyeli.

KVA SOK munkám volt benne, tényleg, hogy én legyek "a világ legjobb barátnője", de eszemben sem volt feladni, és soha többet nem vinnyogtam, mert láttam, hogy nem visz előrébb.

És érdekes módon, ezek után sok minden változott. Elismertek, lett barátom, jobban tudtam kezelni az embereket, jobban boldogultam...

Nem hiszem, hogy én vagyok a világ legjobb barátnője, de a mai napig nem hagytam abba a tanulást és a fejlődésre való igényt sem adtam föl, és azt hiszem, most már kijelenthetem, hogy olyan csaj vagyok, amilyennek annó kis nyomorékként megálmodtam magam.

Időközben eltelt öt év, szóval nem egyik napról a másikra, de sikerült.

Úgyhogy TI nekem NE pofázzatok arról, hogy ezt nem lehet megcsinálni és a nyomorból nincs kiút. MERT VAN! Csak kvára akarni kell. EZ AZ ami nektek nem megy, és ezért maradtok örökké így, mert nem vagytok hajlandóak energiát fektetni a változtatásba!

20L

És bocs, de annyit tennék még hozzá, hogy én azóta sem vonzódok kigyúrt agyatlan barmokhoz...

A barátom egy normális, nagyon okos, szeretetreméltó srác, aki nem csal meg, nem ver, nem aláz, nem beszél velem és másokkal se b.unkón... Úgyhogy ne mondjátok, hogy a lányoknak csak ez kell, mert nem.

ma 22:04

Na ez a beszéd!!!

Valami ilyesmit akartam megfogalmazni én is, ugyanis én ugyan bőven 15 felett voltam, de én is rájöttem arra, hogy fejlődni, változni, tanulni kell a sikerhez. És jól írtad, a világ nem fog megváltozni, azt nekünk kell!

Kedves 20l

Én fektettem nem is keveset a változásba, százezer forintokat költöttem el rá, sok dolgot tettem és még mindig elutasítanak, nem kellek senkinek, pedig a legtöbbet hoztam ki magamból.Neked lehet hogy ment mert lány vagy, smink, csomó női praktika, férfiaknál nincs ilyen, én megtettem amit tehetek, ápolt vagyok és egész jól is nézek ki, belsőleg sincsenek gondok, még sem oké valami, pedig már bárkit megkérdezek nem mondja, hogy velem van a baj, legyint és azt mondja, ezek a mai csajo ka szőke herceget várják, és igaza is van.

XD

Jézusom, dehogy is. Dicséretes ha orvos szeretnél lenni, gratulálok, nyilván nagyon okos vagy, ha felvettek.

De aki engem megaláz, azzal én nem jópofizok. Elsősorban ezért érezheted úgy, hogy szánalmasnak tartanak. Legyen büszkeséged, ha valaki beléd rúg, nehogy már még pacsit is adj neki. Erkölcsi győzelem? Miről beszélsz? De őszintén? Nem kell, hogy menj és felkeresd az összeset, majd a porba alázd, de ne hunyászkodj meg előttük.

Nem adtam fel a személyiségemet, nem lettem plázar.ibanc, mai napig olyan emberek társaságát keresem, akikkel közös témáink vannak. Önmagam vagyok, én baromi büszkén vállalom, hogy nem érdekel a divat, nem érdekelnek a csajos sz.arságok, mint műköröm, meg magassarkúk, DE mindettől függetlenül nem vagyok béna csaj.

Egyébként amikről ti vinnyogtok, azok is alap elvárások, szóval ha úgy vesszük, én hajlandó voltam alap elvárásokban megváltozni, és a nők is alap elvárásokat várnak el tőletek. Legyetek férfiak. Ne legyetek olyanok, mint egy vézna kis 13 éves.

Vagy bocs, egy nőtől lehet alap elvárás, hogy ne legyen kövér ,de egy pasit fogadjunk el girhes nádszálként? Tök fair...

Az élet ilyen. Alkalmazkodni kell. Nem önmagad feladásával, de szükség van rá. Nem csak a nőknél, mindenben.

"Nem kell, hogy menj és felkeresd az összeset, majd a porba alázd, de ne hunyászkodj meg előttük."

Egy szóval sem mondtam, hogy meghunyászkodom az elégtétel az lesz, amikor látom az arcán, hogy be van szarva, és fél a betegségtől, én pedig azt tudom mondani, hogy tudok segíteni, és korrektül jó orvosként el tudom látni.

Továbbá, lefogyni könnyű, én viszont soha nem leszek 170 centinél magasabb, a férfi pedig egy átlag csajnál 180-nál kezdődik, és ha beleveszek sem leszek 56-60 kilónál nehezebb, mert baromi gyors az anyagcserém, az pedig nem az izomnövekedésnek kedvez, kokszolni pedig nem fogok, a veséim többet érnek, mint pár kiló izom. Konditerembe nem vagyok hajlandó menni, pár kommenttel korábban leírtam, hogy miért, de úgy tervezem, ha vége a vizsgaidőszaknak heti kétszer el fogok menni úszni. Ennél többet nem tudok, és nem is akarok tenni alkat ügyben.