Lányok, fiúk! Én már ne bírom egyedül sokáig, nagyon fáj, hogy egy lánynak sem kellek, nem fogom sokáig bírni. Van valaki, aki hozzám hasonlóképp érez? Nagyon jó lenne egy olyan emberrel beszélni, aki átérzi ezt. Nagyon el vagyok keseredve.

"szeptembertől-novembereig minden héten leszólítottam legalább egy nap lányokat teljesen ismeretleneket az utcán és dumálgattam, ismerkendi próbáltam velük"

Bocs, de sztem rosszul csinálod. Utcán elég gáz ismerkedni, az emberek bizalmatlanok, és joggal. Sztem csak a rosszarcúak szoktak utcán ismerkedni. Ráadásul elég kicsi az esélye, hogy így találod meg álmaid nőjét, hiszen a világon semmit se tudsz arról, akihez odamész.

Szerintem nem egy hasonló gondolkodású kell beszélgetni, mert abból csak az lesz, hogy egymás önsajnálatát még inkább lehúzzátok, aztán még a végén kitaláltok valami csoportos öngyilkosságot.

Ide inkább valaki olyan kell, aki felráz, hogy igenis csak állj fel, szedj fel némi önbizalmat. Nem elég a boldogsághoz egy lány.

Van egy mondás: " Szingliként boldog párokat látsz, kapcsolatban boldog szingliket látsz"

Minél jobban rágörcsölsz a csajszerzésre, annál nehezebb lesz. Légy lazább, járj el a barátaiddal, bulizz, ismerkedj, barátok barátai stb

Sok sikert csak ne süllyedj el az önsajnálatban

Légy erős ha már férfi vagy, az az erős, aki mindig fel tud állni akár mi történik. Kitartás

"Tessék, itt már kifejtettem véleményemet arról, hogy miért érdemes élni.

Ha te se fogsz fel belőle semmit, akkor szenvedj csak."

Az a probléma, hogy részben ostobaság, amit ott írtál. Én is hasonló cipőben járok, mint a kérdező, és azt kell, hogy mondjam, amit írtál rohadtul nem segít.

Hiába utazol el külföldre, vagy bárhová, hiába látsz szép tájakat, elég meglátnod kézen fogva egy párt, és már ott van benned az üresség, és az az érzés, hogy de jó lenne azt az adott élményt megosztani valakivel. A sport, mozi színház pedig olyan, hogy jó egészen addig, amíg csinálod nézed, stb. amint viszont van az embernek egy szabad perce, egyből ott kopogtat nála a magány. A számítógépes játék és a könyv a legjobb pláne a fantasy, jó elmenekülni egy másik világba, de egyrészt nem mindig lehet, mert például vizsgaidőszakban ez egyenlő az öngyilkossággal, továbbá a problémák elöl történő menekvés csak tüneti kezelés. Ami tényleg jó, az a tanulás, ha be vagy szarva a vizsgák miatt akkor általában nincsen időd magaddal foglalkozni...általában. Egyébként pont ma utaztam a vonaton, előttem ült egy aranyos lány, és egy jóképű fiú, és tipikusan úgy viselkedtek, ahogy a szerelmesek szoktak, összebújás csók... És ilyenkor érzed, hogy rohadtul egyedül vagy. Nem tudom hány éves vagy, de azt kell mondanom, hogy 22 év magány baromira tud fájni, és általában az nem az ember önön hibája, hogy visszahúzódó, félénk srác lesz. Könnyű azt mondani, hogy legyünk bátrak, meg legyen tökünk, meg társai. Képzeld el, hogy egész kicsi korod óta azt sulykolja beléd a társadalom, hogy te kicsi vagy, béna vagy, gyenge vagy, vesztes vagy! Képzeld el, hogy felkérsz egy lányt táncolni, csak egyetlen egyet szeretnél vele táncolni, de nem, ő fáradt.... tíz perc múlva egy hírhedten bunkó csávóval táncol önfeledten, majd pedig odamegy az asztalodhoz rádmosolyog és megkérdezi "Kell neked ez a sör?" És elviszi a sörödet, és megy vissza táncolni..... köpni, nyelni nem tudtam a felháborodástól... Képzeld el, hogy önkénteskedsz, óvszert osztasz az AIDS világnapja alkalmából, abban a reményben, hogy így sikerül egy kicsit gyúrni az önbizalmadra, Megállítasz egy lányt, és udvariasan megkérdezed, hogy zavarhatod e egy fél pillanatra, válasz "Hát te öcsi biztos nem!", a csaj kb. velem egyidős volt. Képzeld el, hogy tetszik egy lány, ő félrehív beszélgetni, kezdesz reménykedni, erre ő megkérdezi, hogy van e a szobatársadnak barátnője, mert nagyon-nagyon bejön neki, és te kedvesen elmondod, neki, amit akar (a szobatárs amúgy bunkó, ostoba, és lusta, az iskolába melegedni jár, mindennap részeg, bagózik).... Ehhez pedig hozzájön az, hogy azok a srácok, akik viszik a nőt, ugyanazok, akik téged, óvodás korod óta folyamatosan szívatnak és megaláznak, pedig te nem ártottál nekik soha, az egyetlen dolog ami böki a csőrüket, az az, hogy jobban tanulsz, mint ők...

Szóval nem olyan rohadtul egyszerű a helyzet, mint ahogy itt sokan elképzelik, minden egyes alkalommal, amikor összeszedem a bátorságom, és kezdeményezek egy lánynál le kell küzdenem egy csomó rossz emléket, és minden egyes alkalommal gyarapodik a leküzdendő kellemetlen emlékek száma. Egy idő után elfárad az ember, nem akar még egy sebet, nem akarja, hogy újra fájjon.

Aztán azt is sokan mondják, hogy járjunk gyúrni. OK, de kik vannak ott a konditeremben? Kik ott a királyok? Azok a bunkók, és a hasonszőrűek, akik éveken át kínoztak és megaláztak minket. Hazai pályán. Én oda be nem megyek! Számomra a kigyúrtság egyenlő azokkal, akik megaláznak. Ezekkel az emberekkel legközelebb úgy akarok találkozni, hogy jól látható, és érezhető, az a társadalmi fölény, amit én kemény munkával, és sok-sok évnyi tanulás és küzdelem árán értem el. Olyan szituációban, akarok velük találkozni, amikor az élet engem igazol, és nem pedig őket, és az ő általuk képviselt életstílust.

Amúgy igazad van. Szánalmas a vinnyogásunk, szánalmasak vagyunk, hogy nem vagyunk képesek élvezni az életet, de arra is kíváncsi lennék, hogy te hogyan viselnéd ezeket a sebeket, amik nagyon nem akarnak begyógyulni.

"csak sajnos nem lehet sehol sem ismerkedni, mert mindenhol csak a rossz szándékot látják bennem ezek szerint, pedig igazán tudnék szeretni"

hát persze, te tök normális vagy, mindenki más a "hülye".

ez is azt bizonyítja, h benned van a hiba, de elég rendesen. ha javítani akarsz a helyzeten, akk előbb javíts magadon.

Igazából én is reagálni akartam arra a másik kérdésben szereplő posztra amit a 87%-os írt. De az előttem szóló (21:09-es) remekül kifejtett mindent. Nem tudok sokmindent hozzá tenni.

Nem tudom hogy a lány milyen háttérrel rendelkezdik, de ahova írta azokat a hosszú posztokat, ott egy 25éves öngyilkos srácról volt szó.

Akik osztják az észt, gondoljanak csak bele, milyen lehet 25 évig élni úgy, hogy nem kapják meg az élet legalapvetőbb szükségletét. A szeretetet sokfelől meg lehet kapni, de ahhoz nincs fogható amit az ember barátnője ad. Vagy barátja, itt igazából mindegy.

Röhögni tudnék az ilyenektől, hogy ne görcsöljön rajta az ember :D:D:D Meg, hogy jön az ha nem számít rá az ember. Ember! 25 év! 25 évig nem volt szexuális kapcsolata senkivel, nem volt senkije, akire azt mondhatta volna, hogy nekem csak ő számít...

Könyörgöm, csak gondoljatok már bele!

A legjobb, hogy a lenéző, lealázó kommenteket azok posztolják, akik már vagy több éves kapcsolatban vannak, vagy már tizenévesen elvesztették a szüzességük.

Félreértés ne essék, baromira unom már énis ezeket az ömlengő kérdéseket, ez a nyafogás huszonéves férfiaktól eléggé éretlen dolog, de legalább nem jövök be kiosztani az embereket.

21F