Olyan jól esne egy ölelés is már egy lánytól, kár, hogy nincs barátnőm sajnos nem is volt még pedig már 22 vagyok és nagyon tudnék szeretni, főleg, ha viszont szeretnek. Vajon fogok-e valaha kellene egy lánynak is, aki nekem is tetszik?

Nem is tudok aludni már jó ideje, semmi másra nem tudok koncentrálni úgy kb. fél éve csak a barátnőszerzésre, tudom szánalmas, de nem tehetek róla, nem bírom egyedül, megjelent valami fura változás bennem, felismertem, hogy szükségem van egy lányra, mert egyedül üres az életem.

Annyi szép lányt látok az utcán, bár kellenék valakinek!

Sajnos nem merek kezdeményezni, sosem mertem, még azt sem igazán tudom mennyi esélyem lehet a lányoknál, bár gondolom nem sok, mert tudok olyan fiúkról, akikre maguktól rámásznak a lányok úgymond. Gondolom nem lehetek valami vonzó a lányok szemében külsőleg, belső tulajdonságaim sem valami feltűnést keltőek.

Ha eddig nem kellettem a lányoknak, annak mi lehet a legfőbb oka, tényleg a külső vagy, hogy én egy csendesebb, visszahúzódó, háttérben megbúvó fiú voltam mindig is, esetleg mindez az oka?