Elb@sztam az életemet. Szeretem, de már soha nem lesz az enyém! Mit csináljak?

Történetem régre nyúlik vissza.

18 éves voltam, végzős a gimiben, mikor egy kollégiumba kerültem Katival. Vicces, aranyos lány volt, és bár pasiból vagyok, észrevettem bizonyos jeleket: elkapott pillantás, pirulás.

Tetszettem neki. Ez eléggé imponáló volt, mivel az akkori kapcsolatom amolyan se veled-se nélküledbe csapott át. Próbáltam fentartani... De ez egy másik sztori.

Katival már elég jóban voltunk, barátomnak is nevezhettem.

Aztán eljött a szakítás az akkori csajommal. Rondábbra sikeredett, mind gondoltam volna.

Persze utána egy hónapig csajok, szex, pia, fű. Egy este, hétvégén nem tudtam mihez kezdeni magammal, felléptem MSNre. Kati is fent volt.

Csevegtünk egy darabig, végül elhívtam hozzánk. Egy órán belül nálunk volt, egy üveg martinivel.

Iszogattunk, beszélgettünk.

Végül az ágyban kötöttünk ki, ahol Kati nekem adott valamit, ami egyszeri, pótolhatatlan: a szüzességét. Hát jól meglepett vele.

Következő héten félrehívott, megkérdezte, hogyan is állunk. Én pedig bunkón kijelentettem, hogy szép volt, jó volt, de én szabad akarok lenni.

Eljött a nyár, és az érettségi, majd a fősuli.

A régi kollégium előtt a régi bandát láttam meg, így odacsapódtam egy kicsit. Kati is ott volt, az új barátjával. Belém nyilalt a fértékenység. Hiszen Kati engem szeret!

Egy idő után azt vettem észre, hogy csak Kati van a fejemben: álmomban, órán, az ügyeletes barátnőmmel...

Eldöntöttem: kivárom míg szakítanak, és Katira startolok. De csak vártam és vártam, ők meg nem szakítottak.

Egy közös havertól szereztem a friss infót: Kati kiköltözött a kollégiumból és a pasijával összebútoroztak. Itt megszakadt a hírfolyam, egészen fél évvel ezelőttig, mígnem csináltam egy facebook profilt, ahol rátaláltam Katira.

Bejelöltem, visszaigazolt, s miközben a képeit csodáltam (nem sokat változott: visszafogottam smink, öltözék, rövid, de nőies haj. Felnőtt.) rákattintottam egy „család” nevű mappára, és kishíjján leestem a székről:

Esküvői fotók, terhesfotók, kisbabás fotók.

Miközben néztem egy képet amint valami trutyit nyom a kislányába, valami fájdalmas tüske állt a szívembe: az a gyerek az enyém is lehetne. Az a család az én családom lehetne.

Végül megakadt a sor az utolsó képnél:

Hárman állnak, a férje fogja a lányukat, miközben Kati ránéz: azzal a szerelmes nézéssel, amivel engem nézett.

Az a pillantás már soha nem lesz az enyém.