Mit tegyek: fiúnak érzem magam mellette, pedig lány vagyok?

Szerintem összetett a probléma. Érdekelne olyanok véleménye is, akiknek hosszú kapcsolatuk van (több éves), hátha tudtok segíteni rájönni, mi lesz így velünk hosszú távon.

Fél éve vagyok a barátommal, én 23, ő 27 éves. Nem érzem köztünk azt az igazi meghittséget, amire szükségem lenne. Legtöbbször úgy érzem magam, mintha csak egy barátja, vagy haverja volnék női csomagolásban. Számomra igazán csak a petting, szex teszi világossá, hogy ez egy férfi-nő kapcsolat is.

Nem csak a szexre kellek neki, ezt tudom. Szex terén egyébként mindig figyelmes velem, érdekli, hogy jó legyen nekem, és kérdezi is, mit, hogyan csináljon, hogy élvezzem.

Van igénye a közös programokra, mint mozi, beülni valahova, keres, csak úgy, hogy beszéljünk.

De: soha nem beszél az érzéseiről, sem a kapcsolatunkról. Még csak annyit sem mond, hogy hiányoztam. Mindig csinos vagyok, de sosem jegyzi meg, hogy észre is vette volna. Mintha csak egy haverjával lenne. Ha én beszélek, írok neki az érzéseimről, elereszti a füle mellett, nem is reagál semmit.

Ha a meghittséget nézzük, nem áll közelebb hozzám, mint akármelyik barátom, vagy fiú ismerősöm. Arra van igénye, hogy felületesen elbeszélgessünk mindennapi dolgokról, de azt nem érzem, hogy igazán bele akarna folyni a dolgaimba.

Ha mesélek neki az örömeimről, félelmeimről, a múltamról: meghallgat, de nem úgy reagál, mint aki el akar merülni a témában.

Nyilvános helyen nem fogja a kezem (otthon sem), nem ölel át, nem karol belém, hozzám sem ér.

Ő azt mondja, aki férfi, az nem tudja megmutatni az érzéseit. De ennyire?

Srácok és lányok, szerintetek én vagyok a túl romantikus, és a túl érzékeny? Én várok sokat?