Ti hozzámennétek párotokhoz, ha az esküvő előtt bevallja, hogy megcsalt titeket a kapcsolatotok alatt?

Kár, hogy nem ismertem még ezt az oldalt pár évvel ezelőtt. Én hozzámentem ugyanis.

De nem tudtam erről beszélni senkivel. Teljesen össze voltam zavarodva, ráadásul az esküvő előtt 1 héttel szólt csak. Már nagyon kellemetlen lett volna visszacsinálni mindent (násznép, foglalások stb.). Azt sem tudtam, mit gondoljak. Hittem is, meg nem is. A házasság végülis hűségeskü is, bár a szimpla kapcsolatban is elítélem a hűtlenséget. De mégis szerettem őt annyira, hogy inkább azt értékeltem, hogy őszinte volt. Csak később jöttem rá, hogy nagyjából sarokba is állított ezzel az 1 hetes gondolkodási idővel. Vagy annyi se volt tán. Szörnyű volt, hogy az esküvőn boldognak kellett látszódjak, pedig belül sírtam.

Így utólag - bár tényleg nem csalt meg, tudtommal - nagyon megbánta a korábbi félrelépését (mint utólag megtudtam, nem csak miattam, hanem mert csalódott a másik nőben...), úgy látom, hogy rosszul döntöttem, mert annyira fáj. Azt hiszem, nem tudtam megbocsátani neki.

Most meg azon agyalok, elrontottam-e annyira, hogy elváljak-e. Soha sem fogok megbízni már benne, soha nem lesz nekünk igazán ideális kapcsolatunk emiatt. Évek teltek el azóta.

Szándékosan nem ezzel kezdtem a kérdést. Hogy általában mit gondolnak ilyesmiről az emberek, arra voltam kíváncsi. Őszinteség kontra megcsalás?

Ami az én életemet illeti, folyamatosan mérlegelek (sajnos), s igen, igazatok van.

Pár éve voltunk párterápián is. Akkor jó volt, de egy ideje már nem járunk (nincs rá ideje...). Nálam meg vissza tért a szálka. Éppen ezért vacilálok.

Tudom, hogy nem tudjátok helyettem eldönteni, de sokáig magamban tartottam, és ezért tényleg nem tudom, mi erről a közvélemény.

A sírig tartó kapcsolatban biztosan vannak buktatók, ha ezt nézzük, ez van a mérleg egyik oldalán. A másik oldalon viszont a csalódottságom, és ezzel együtt a saját boldogságom, ill. boldogtalanságom.

Ő állítólag szeret meg minden. De tudom pontosan, hogy hiányzik neki más nő. Nem konkrét nő, csak más nő. Bevallotta, szoktunk ugyanis beszélgetni.

Egyébként egy dögös 40-es vagyok. :-) Miért kérdezed a korom?

A dögösséget viccnek szántam. :-)

De egyébként sem tartom magam egy bányarémnek. Szerencsémre sosem voltam az. Alapvetően volna rám "igény". Hogy ilyen rondán fogalmazzak. De itt most tényleg nem ez a lényeg. Nem azért mennék el, mert vár rám "kint" valaki. Hanem azért, mert nagyon megbántott ezzel a férjem, ráadásul sajnos volna igénye más nőre is mellettem. Nem mellesleg senkihez sem volt korábban hűséges. A megcsalás nála önbizalomhiány kérdése, mint a párterápián ez kiderült. Őt jelenleg tényleg csak a házassági hűségeskü tartja vissza, és talán lehet, hogy a megbántottságom is némileg. (Feltéve, ha tényleg visszatartja.) Ez persze lehet, hogy elég kell legyen, de az én szememből a szálkát még nem sikerült kioperálni, sajnos. :-(

Ami az önbizalomhiányát illeti, úgy érzem, amit tudtam megtettem az évek alatt (rengeteg beszélgetés, dicséret, stb.) Többet nem tudok tenni, ez már világos számomra. Egyszerűen nincs rá több képességem. A többit neki kell hozzáadnia (lehetőleg anélkül, hogy más nőhöz húzna...) Ja, s mégcsak azt sem mondanám, hogy nem szexelünk eleget vagy elég "jól". Rajtam nem múlik rendszerint. Sőt, inkább én vagyok néha hanyagolva, fáradságra hivatkozva, (de nem vészes).

Nekem konkrétan az hiányzik, hogy szálka nélkül szerethessek és viszontszeressenek. Tisztában vagyok azzal, hogy ez már így nem fog menni.

Válaszaitokból ítélve, elég nagy százalékban másképp döntöttetek volna, mint én anno.

Valószínűleg okosabban. :-((