Az alábbi mondatom tényleg félreérthető? A barátom sztem, ha nem lenne rosszindulatú, akkor jól látta volna.

akkor a kérdés már csak annyi:

vajon miért nem ő kezdeményez?

sajnos nem.

mindig én kezdeményezek :(

és kezd rosszul esni már végképp, hogy őt nem is érdekli, hogy megbántott, lesz*ja.

nem csak szerinted, szerintem is gyerekes.

viszont a párom halálosan komolyan gondolja.

és egyáltalán nem mindegy, hogy már megint én alázkodom, úgy, hogy nekem van igazam (mert tudom, hogy nem önző okból mondtam amit kérdeztem)

szóval a párom szemében így sem vagyok látod tisztelve, becsülve, nemhogy ha még én kezdeményezek ezek után.

és az is érdekes, hogy ő simán bírja nélkülem, én aggódok itt egyedül :(

25-28 évesek vagyunk

rendben megvárom míg ő keres.

(csak annyiban ismerem, hogy ilyenkor próbál úgy tenni, mintha mi sem történt volna, nem érdekli hogy megbántott, elsiklik felette -de ezen a részen már túl vagyunk, mert jeleztem, hogy én viszont már nem megyek el felette, igenis megbántott)

ezek után nem tudom mi lesz a reakciója.

az az egy a biztos, hogy most azt várja megtörjek és én jelentkezzem, de szerintem ha bevágnám a szakítást, az sem nagyon hatná meg.

szia

jelentkezett.

még mindig kioktató hangnemben, még ő akarta megmagyarázni nekem, hogy én mit mondtam.

megkérdeztem tőle, hogy elhiszi rólam valóban azt, hogy sajnálnám bármely szerettünkre a pénzt? hogy ő ezt így látná?

írta, hogy belegondolva, nem hiszi azt, de hozzá tette, hogy HA ilyen lennék (tehát megint feltételezte rólam)nem tudja hogy viselkedne. (ezt a részt nem értettem itt a végén.)

szóval bocsánatot kért.

még annyit kérdeztem, hogy amúgy elmondhatná mi alapján feltételez ilyeneket rólam, sőt nem is feltételez, hanem kijelent és leüvölt ilyenek miatt.

erre nem válaszol/t.

szóval ami az egészben nem tetszik, hogy egyáltalán magyarázattal tartozom neki, olyan dolgok miatt, ami nincs.

mintha ő lenne a főnök, vagy az isten, vagy nem is tudom..

elgondolkodtat.