Erőszakot követtem el a barátnőmön, tudnátok valahogyan segíteni Neki? (hosszú sztori)

A történet egy éve kezdődött, amikor még külön éltünk, és csak ritkán találkoztunk. Ráadásul egy nemi betegség miatt neki fájdalommal járt az együttlét. Ekkor beszéltük meg ismét komolyabban a dolgot, azt is, hogy elvileg én fertőzöm vissza. Így eldöntöttem, hogy addig nem élünk nemi életet, amíg el nem múlik nála teljesen. Közben pedig én is kezelgetem magam.

A barátnőm sajnos hajlamos feláldozni a saját érdekeit másokért, így többször is "felajánlotta" nekem a szeretkezést, de én egyre erélyesebben utasítottam ezt vissza. (Később kiderült, hogy sok alkalommal valóban szeretkezhettünk volna, csak elbeszéltünk egymás mellett.) Ehhez hozzájött 2 vizsgaidőszak, és a nagyon kevés találka, így több mint fél év alatt szinte nem is voltunk együtt. De közben tervezgettük az összeköltözést, és vele együtt a jóval gyakoribbá váló nemi életünket is.

Majd össze is költöztünk, de kiderült, hogy szabadidőnk nem sokkal lett több. Ráadásul csak késő este tudtunk kettesben maradni. Ám akkorra már a barátnőm nagyon fáradt volt. Így eltelt egy újabb hónap, ami már kezdte kikezdeni a kapcsolatunkat. Hiszen most már együtt éltünk, és mégsem...

Aztán eljött egy kiváló alkalom, de mégis megzavartak. Egy hét múlva egy újabb remek alkalom adódott, és elterveztük, hogy aznap mindenképp időt szakítunk rá (talán volt egy kis petting is, már nem tudom). Volt viszont még egy kevéske dolgunk, így ismét este lett belőle. Este szóba hoztam a dolgot a barátnőmnek. Aki persze igent mondott, de láthatóan fáradt volt. Ezért én megpróbáltam visszakozni, de ő kicsit erősködött. Így végül meggyőztem magam, hogy nincs más esély. Úgy tűnik, hogy vagy ilyenkor csináljuk, vagy soha. Úgy véltem, hogy majd közben biztos felébred.

Nem így történt. Bár volt közben orgazmusa, de látszott rajta, hogy nagyon nagyon fáradt ehhez. Kissé tanácstalan voltam, de végül úgy gondoltam, hogyha már csináljuk, akkor okozzak is vele (testi) örömöt, vagyis csináljuk végig.

Egyből utána ezt nagyon megbántam, mert biztos voltam benne, hogy most is csak feláldozta magát értem, és nem lett volna szabad belemennem a dologba. Elmondása szerint közben ő is ezt érezte, áldozatot hozott. Azóta viszont már inkább erőszakként gondol rá, így az együttlétre gondolni se bír. Viszont szeretjük egymást, így a szakítás szóba se került. Azóta is együtt élünk, és persze azóta nem is élünk nemi életet (és persze ez a legkisebb gond).

A kérdés tehát az, hogy hogyan dolgozza fel ezt a barátnőm? Mit tegyünk, hogy rendbe jöjjön a kapcsolatunk?