Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Vajon van még a számomra remény?
Van párom, fél éve.
Az elején minden nagyon szép volt, és most sem rossz semmi. De nem érzem azt, amit az első 1-2 hónapban. Vagyis nem azt érzem, amit akkor...
Volt idő, mikor annyira hiányzott, hogy nem tudtam magammal mit kezdeni, vele képzeltem el a jövőt, vele álmodtam, ő volt minden gondolatom, azt hittem, megtaláltam akit mindig is kerestem.
Aztán jöttek a gondok (nem a párkapcsolatunkban, hanem az én életemben, főleg tanulmányi ügyek), és úgy éreztem, valami elmúlik... Elmúlt. Nem az a heves vágyakozás van már bennem, hanem inkább az a megnyugvás...
Tudom, hogy ő szeret engem. Én is szeretem őt. De vajon fogom újra azt érezni, mint az elején? Ha nem szerelem volt, hanem csak fellángolás... jöhet még a szerelem?
Van egyáltalán szerelem?
Attól félek, hogy vele maradok, és úgy töröm össze a szívét, hogy jön valaki, akibe beleszeretek, és otthagyom őt érte...
De ha erre gondolok, már most beleborzongok. Szeretnék megbizonyosodni róla, hogy nekem ő kell. Nincs senki, aki szóba jöhetne, nem is akarom, hogy legyen... Mert a párommal boldog vagyok. De az a szikra, ami az elején úgy megvolt, hiányzik.
Érzitek, mi a gondom? Tudtok valami biztatót mondani nekem? Akármit, saját tapasztalatot, bármit, ami segít rajtam?
Nem lennék képes szakítani, én csak a megoldást keresem, hogy minden olyan legyen, mint a megismerkedésünk kezdetén.
Tudom, nagyon kusza a kérdésem, és több benne a kérdőjel, mint a pont, de annyira kuszák az érzéseim is. Teljesen tanácstalan vagyok. Majd\' 23 évesen. (Lány vagyok.)
Lehet, hogy szerelmes vagyok, csak én máshogy élem meg, mint itt sokan...
És az, hogy jöttek a gondok - talán kissé értetlen, hogy hogy került oda - lehet, hogy csak ez vonja el a figyelmem, és ha ezek lecsengnek, akkor helyrejön magától minden?
válasza: válasza:
válasza:Szia!
Nos,úgy gondolom,több oka is lehet a gondodnak:
1., Az egyik a tanulmányi,illetve egyéb gondjaid. Lehet,hogy ezek annyira lefoglalnak,hogy kevesebb időd marad a barátodra,egyszerűen elterelik róla a figyelmedet. Ha valóban nagyobb gondok,márpedig a tanulmányi ügyek számíthatnak annak,akkor kiválthat stresszt,szorongást,amitől csak azok járnak a fejedben.Ebben az esetben keress rájuk megoldást mihamarabb.Ami eddig megtörtént azt el kell fogadni,és innentől a maximumot kell hozni.
2., A másik ok az lehet,hogy a barátod esetleg "ráült" a kapcsolatra.Szerintem sok férfitársam hajlamos kevesebbet romantikázni egy félév után,mint a kapcsolat legelején és nem érzed azt felőle,hogy minden nap újra meg akar hódítani téged.
3., Sajnos az is lehet,hogy eddig tartott részedről a szerelem,de ezt neked kell letisztáznod.Az,hogy ilyeneken gondolkodsz,nem túl jó,hiszen pont hogy szerelmesnek kéne lenned.
Mégis,bármi is lesz a vége a dolognak,minél hamarabb rendezd a vele kapcsolatos érzelmeid.
Remélem tudtam segíteni!;)
Géb
Az biztos, hogy nem "megszokás", mert a megszokással fásultság jár, és én nem csinálok olyat, amiben nem érzem jól magam. Volt srác, akivel azért szakítottam, mert tudtam, hogy semmi nem köt hozzá...
De a páromat, akiről itt most szó van, szeretem. Nem akarom elveszíteni. Csak szeretném, ha én is olyan lelkes lehetnék, mint körülöttem mások. Azt érzem, hogy bennem van a hiba, hogy nem vagyok úgy elragadtatva... Elragadtatva szeretnék lenni... :$
De az első tanácsodban lehet, hogy van valami... Valahogy valamivel fel kéne pezsdíteni az életünket. (Remélem, ha vége lesz ennek a stresszes állapotnak, könnyebb lesz.)
Azért köszönöm...
De még mások is írjanak!
Géb: Az első pontban írtakkal teljesen egyet értek... Sok minden van most, ami előrébb való, és ezt ő meg is érti, el is fogadja, nem görcsöl rajta. Tudja, hogy nem szándékosan vonom ki magam az életből.
És a 2. pont is lehet, hogy igaz.
De a harmadik... nem vagyok az a szerelmes típus, soha sem voltam az a nagy lángoló, hős-szerelmes, értedtűzbemennék-féle. Inkább azt a felszabadultságot hiányolom, vagy én nem is tudom... Mit akarnék visszakapni, ha nem is volt az enyém? Ha pedig az enyém volt, hogy veszíthettem el?
A szerelem olyan múlékony... Ami utána jön, az a fontos.
válasza:Én szerelmes vagyok most.És tipikusan a "tűzbe mennék érte" típus.Nekem ez a természetes,én ilyen vagyok,de nem vagyunk egyformák a jelek szerint.
Nem tudom,nehéz eset vagy:D Úgy tűnik amúgy szerelmes vagy te,mert akkor nem írtál volna olyan szépeket kettőtökről:) Egyébként meg gondolj arra,milyen lenne nélküle.Biztos hiányozna nagyon és a szíved szakadna meg,ha nélküle kéne meglenned.Ha ezt érzed,akkor szerelmes vagy;)
Géb
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!