Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális érzés, ha már most család-házasság-gyerekek stb-ről álmodozom? 20L
Van egy barátom, lassan egy éve, sosem voltam olyan álmodozós típus, próbáltam reálisan szemlélni a dolgokat, nagyjából egész jól be is tudtam lőni melyik sráccal meddig fog tartani az egész kapcsolat, vagy valami, de most úgy tényleg igazán szerelmes vagyok! És imádom a barátomat, és úgy érzem minden hülyesége ellenére is imádom, és folyton arról ábrándozok, hogy megkéri a kezem, összeházasodunk, lesz egy rakás gyerekünk, imádni fogom az egész családomat, meg ilyen giccses nyáltenger, de tényleg! :D Szóval én eddig elég karrierista, céltudatos, emancipált csajszi voltam, normális, hogy hirtelen a legnagyobb álmom, hogy a mostani barátommal legyen egy nagy boldog családunk, mint vmi hollywoodi romantik-film...?
És egyáltalán mekkora az esélyem rá, hogy tényleg ő a nagy ő? (Barátom 25 éves)
válasza:09:48
Én vagyok az aggódó, s hihetetlen hogy valaki egyetért velem. 34 éves független párkereső férfiként első kézből tudom mondani hogy nem mind arany ami fénylik. Lehet hogy lúzernek néznek sokan, de nekem nincsenek szanaszét gyerekeim, és ex-feleségem sem. Sajnos nehéz a szellemi szintet és a számomra elfogadható külsőt megtalálnom egy nőben. Annyira meg tartom magam normálisan kinézőnek hogy ne minden mindegy alapon válasszak.
34 ffi
válasza:Szia!
Én meg a veled egyetértő. :)
Szintúgy vélekedem, nekem sincs sehol elhagyott feleségem, gyereket, fizetendő tartásdíjam, egyebek
De ami fő, nem vagyok mentálisan kiégve, sőőőőőt, motiváltabbnak érzem magam mint a köröttem lévők 95%-át.
Én is inkább azt tartom normálisnak, ha elhalasztod a családalapítást - legalábbis tettekben.
S párkapcsolatilag hasonlóképp vélekedek, nehéz megtalálni a külsőleg és belsőleg egyaránt megfelelőt. S neked is ezt találom, hogy még pár évig teszteld a kapcsolatod, hogy bizos ő az, aki kell neked... (step by step)
Üdv
Vááá stop stop... :D Irtó rendesek vagytok, hogy ennyire aggódtok, de a kérdésem elméleti síkon lett feltéve, eszem ágában nincs szülni... A nyáron voltam bébicsősz, és azóta pokolba kívánnám a gyereknevelést a mai formámban, mert tudom magamról, hogy önző vagyok, és a legnagyobb problémám, hogy megőrizzem a hátsóm kerek feszes verzióját, stb... Egyszerűen csak arról ábrándozok, hogy sokáig együtt leszünk, és maaaaajd, összeházasodunk, és maaaaajd lesz gyerekünk.
Egyébként mint elvált szülők gyermeke, én abban sem igazán hiszek, hogy a házasság akkora nagy biztosíték, persze én mindent megtennék, hogy működjön, de egy a tuti, hogy mindig és minden körülmények közt tudjak saját lábra állni, ne függjek a férjemtől/pasimtól anyagilag, akkor is ha nem csak magamra, hanem egy gyerekre is kéne vigyáznom, mert sajnos a pasik elég k.öcsögök tudnak lenni, és amint rájuk szakad a felelősség, foggal körömmel igyekeznek ledobni magukról. Ha valaki férfiként "nem szeret bele" a gyerekébe, akkor marha boldogan lemond róla és lesz.arja az élete alakulását, ezért a sok naiv kiégett 30-as nő.
Szóval én csak álmodozom, meg ábrándozok, nem mondtam, hogy 20 évesen mindenbe bele is vágnék... :D De kösz a válaszokat!
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!