Én ezt nem bírom elviselni, mit tehetnék?

A barátommal együtt jártunk 7hónapig,amikor egyszer csak szakított velem egy smsben mert zavarta hogy folyton keresem.Kibékültünk,megbeszéltük hogy nem fogom keresni mindig.Mondta hogy szeret,két hete még együtt voltunk egész hétvégén meg minden jó volt.Egy két nap eltelt,nem írt,gondoltam jólvan,ez még nem baj,aztán már eltelt két hét,és nem ír.Még is mit gondol,meg képzel?Én nagyon szeretem...És rosszul esik hogy ennyire nem lehet tekintettel lenni rám!Egyszerűen mocskosul elegem van abból,hogy mindenki kislánynak néz,meg nőietlennek,meg nem tudom minek,sosem vagyok jó.Hogyha kicsit kiöltözök meg minden akkor már rögtön útszéli vagyok,ha meg nem festem ki magam stb akkor meg kislányos vagyok.Sosem jó a környezetemnek semmi.Én egyszerűen csak egy normális komoly kapcsolatot szerettem volna,egy normális fiúval,mindent megpróbáltam beleadni,kisebb nagyobb hibákkal,mert ugye hibátlan nincsen,erre mit kapok??H.ülyére vesznek,meg hazúdnak nekem,bújkálnak előlem,nem vagyok már kislány,miért nem lehetne az igazságot a szemembe mondani,hogy nem kellek,vagy pedig tisztességes módon ő is tegyen a kapcsolatunkért,ne csak én,ez egy olyan dolog amit folyamatosan építeni kell,nem olyan hogy na elkészült és már nem kell vele foglalkozni többet,ez sosem egy készen kapott dolog.Folyton úgy érzem hogy mindig én gondolkozok rosszúl,még hibáztatom is magam,hogy biztos én rontottam el valamit.De már esküszöm nem tudom mit tegyek,nekem szükségem lenne rá,de ő egyszerűen nem hajlandó foglalkozni velem,egyébként tudom hogy egész nap a gép előtt kockul meg biciklizik,jó bejár az egyetemre is,de lehetne rám pár perce....Egy hajszál tart attól hogy ne csináljak hülyeséget magammal...........!!!!!!!!!!!!!!!