Hogyan oldhatnánk meg a problémánkat?

A barátommal 17 évesek vagyunk, egy osztályba járunk, és immár több, mint 2,5 éve vagyunk együtt. De az utóbbi kb. fél évben állandóan csak marjuk egymást (kisebb-nagyobb tűzszünetekkel persze) és már nagyon fárasztó. Bár tudom, hogy szeret, meg én is nagyon szeretem őt, az érzelmek egy kicsit átalakultak az alatt a két és fél év alatt... Szóval, a barátom állandóan kritizál, szinte élvezi, ha fogást talál rajtam és napokig az orrom alá dörgöli a hibáimat... ami egy idő után roppant idegesítő, és ilyenkor szoktam durván visszaszólni, hogy állítsa le magát, ő se tökéletes stb. Erre teljesen meglepődik, hogy miért vagyok ideges, hiszen ő csak "úgy" mondta - szóval nem veszi észre, de állandóan sérteget. Én meg nem szólok neki rögtön az első véleménynyilvánításakor, hanem csak akkor borulok ki, ha már szétrobban a fejem. :) Nagyon idegőrlő - éppen előrehozott érettségit készülök letenni, most nagyon nem hiányoznak az ilyen lelki terrorok. Utána többnapos veszekedés, ki milyen csúnyát mondott, ki mennyire sértette meg a másikat, csak szajkózzuk a saját igazunkat és igazából nem zárjuk le ezeket a kis vitákat, így lesznek belőlük nagy viták. A legutóbbi ilyennél a barátom komolyan elgondolkodott azon, hogy szakítani szeretne, annyira megsértődött... Én ezt nem szeretném, mert nem érnek annyit ezek a nézeteltérések, hogy miattuk szétmenjünk, ugyanakkor nem tudom a megoldást sem, mert a páromat nagyon nehezen lehet meggyőzni bármiről is, én meg belefáradtam abba, hogy a béke kedvéért feladjam az igazságérzetemet, az önbecsülésemet. (nem mondom, hogy tökéletes vagyok; ha őt hallgatnánk meg, biztosan ő is mondana rólam hasonlókat)

A segítségeteket kérem, hogyan vészeljük át ezt az időszakot, hogyan zárhatnánk le a folytonos veszekedést?