Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Meghalnék legszívesebben, nem tudom mit tegyek?
A barátom el akar hagyni, azt mondta hogy felejtsem el örökre és kezdjek új életet, de én képtelen vagyok erre. Ő az első szerelmem, és halál szerelmes vagyok belé 2 éve, nem vagyok képes nélküle élni...
Tudom, hogy naponta szakítanak párok, és mindenki túlteszi magát idővel a dolgon, de én nem bírom ezt elviselni, annyira fáj...
Kb. az öngyilkosság jár a fejemben azóta, hogy beszéltünk, nem tudok nélküle létezni, nekem ő a mindenem. Egész nap rá gondolok, hiányzik ha nincs velem, és már nem tudom nélküle elképzelni. Igazából kérdésem nincs, csak szerettem volna kiírni magamból, bár jobb nem lett tőle sajna.
22/L
Persze ez még jóformán semmit nem jelent. De legalább végre emberszámba vett, és nem azt hajtogatta percenként, hogy milyen fáradt és menne már haza aludni.
Lehet, hogy 2-3 nap múlva ugyanúgy sírni fogok mint tegnap, de most örülök annak, hogy egy picit jobban érzem magam.
Ha 22 évesen ennyi tellik ki Tőled,gratulálok -.-
Így beszél veled és hagyod,hogy csak úgy visszaszambázzon,mert emberi hangon beszél?Az ilyen ember ne lepődjön meg,ha tartósan szarba se nézik,mert meg is érdemli.
És lehet tudni, mi lett a történet vége? Eltelt 3 év, együtt vagytok, vagy szétmentetek?
Amúgy saját tapasztalat: mindent túl lehet élni, és kell is!
Így 3 év elteltével csak annyit mondhatok, hogy egyetlen rossz percet sem bánok, sőt minden egyes könnycsepp megérte, mert rengeteget tanultam ebből a kapcsolatból. :)
Ezután még hosszú ideig szenvedtünk egymással, mivel az illető tipikus görény módon azonnal elkezdett ragaszkodni hozzám, amint kicsit erélyesebben léptem fel vele szemben, és érezte, hogy nem csak a számat jártatom, amikor elkezdtem kihátrálni ebből az egészből. Sokszor, nagyon sokszor bedőltem neki újra meg újra, aztán egyik napról a másikra betelt a pohár, és onnantól teljes mértékben lesz.artam őt.
Talán csak azt az elvesztegetett időt bánom, amit rápazaroltam, viszont remek tanulópénz volt, és megerősített. Azóta már a következő kapcsolatom is véget ért, és eszem ágában nem volt megint elkövetni azt a hibát, hogy megalázkodjak, könyörögjek, vagy olyan baromságokon gondolkodjak, hogy megölöm magam. :)
Kicsit furcsa visszaolvasni ezeket a sorokat, mert a mostani fejemmel csak nevetek magamon, hogy mégis mit láttam benne anno. Szinte gyomorforgató, hogy közöm volt hozzá. Illetve azt is tudom, hogy idővel nagyon lepukkant a delikvens. Kirúgták a szuper munkahelyéről (ami mindig fontosabb volt, mint jómagam), hazaköltözött anyucihoz (tipikus esettanulmány lehetne mama kedvence témakörben), és leginkább egy ősemberre hajaz a kinézete, amire korábban nagy gondot fordított.
Most már jó ideje azt vallom, hogy minden okkal történik, tehát hálás vagyok a sorsnak, hogy így alakult, és nem kaptam meg azt, amiért ilyen kétségbeesetten kapálóztam. :)
És így van, mindent túl lehet élni, és mindenen túl lehet lépni. Túljutottam ezen is, a másikon is (hálisten méltósággal, amit ugyebár a korábbinak köszönhetek), és ha úgy adódik, akkor a következőn is túl fogok.
Köszönöm szépen az érdeklődést, minden a legnagyobb rendben! :)
Ügyes vagy és erős! Gratula! Igen, sokan megtapasztaltuk már, hogy túl lehet (és kell is) élni azt, amiről néha azt hisszük, belehalunk. Ahogy az egyik legszebb filmben is van: "A fájdalmat érezni kell" és ez nagyon igaz, muszáj érezni hogy utána a boldogságot és a jó dolgokat is intenzívebben meg tudd élni.
Az meg hogy lepukkant, hát így járt! Azóta már gondolom ő is megbánta, hogy elveszített.
Tényleg ügyi vagy, és örülök, hogy jó vége lett!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!