Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Meghalnék legszívesebben, nem tudom mit tegyek?
A barátom el akar hagyni, azt mondta hogy felejtsem el örökre és kezdjek új életet, de én képtelen vagyok erre. Ő az első szerelmem, és halál szerelmes vagyok belé 2 éve, nem vagyok képes nélküle élni...
Tudom, hogy naponta szakítanak párok, és mindenki túlteszi magát idővel a dolgon, de én nem bírom ezt elviselni, annyira fáj...
Kb. az öngyilkosság jár a fejemben azóta, hogy beszéltünk, nem tudok nélküle létezni, nekem ő a mindenem. Egész nap rá gondolok, hiányzik ha nincs velem, és már nem tudom nélküle elképzelni. Igazából kérdésem nincs, csak szerettem volna kiírni magamból, bár jobb nem lett tőle sajna.
22/L
válasza:Próbáld meg ami a legnehezebbnek tűnik, csináld az ami jól esik. Egyél meg egy tortát, menj el futni, tépj be, hívd fel egy barátnődet, hallgass zenét, ordíts, mindegy. Beszéld meg vele a dolgokat, hogy ne legyen rendezetlen számla, okod se miért rá gondolni.
Csak annyit tudok mondani, hogy mindig a jövőbe kell nézni és elhinni, hogy Te vagy a jövő.
Amúgy miért lett vége?
Másik városba költözött pár hónapja, és folyton mondogatta, hogy alig várja hogy ott legyek vele, menjek én is minél hamarabb, stb. Ez meg is történt, de közben ő teljesen megváltozott.
Napi 12 órákat dolgozik, mindig hullafáradt, személyesen csak párszor találkoztunk, amúgy telefonon és neten keresztül is csak veszekszünk. Plusz pár órája közölte velem, hogy ő már engem nem néz semminek, találkozni se akar velem.
Az utóbbi 1 hónap tényleg maga volt a pokol, de én mindig mellette álltam mindenben, és ő is szerelmes volt belém sokáig, ezt tudom. Minden egyes tettéből lejött ez számomra, és sokszor bizonyította is. Most meg olyan mintha egy tök más ember lenne. Nem bírom ezt feldolgozni.
Köszönöm a tanácsot, az eszemmel tudom hogy ezt kéne tennem, de egyszerűen nem megy, nem tudom nélküle elképzelni. Már olyan régen része az életemnek...
válasza:
válasza:Szia Kerdezo!
Rengeteg kerdest tesznek fel itt az oldalon es sokszor ertelmetlennek erzem ,hogy valaszoljak rajuk. A te esetedben azt erzem ,hogy a lelkiismeretem sem engedne ,hogy valasz nelkul hagyjalak. Elmondok neked nehany dolgot magamrol, hogy jobban megertsd mit miert mondok. 36 eves vagyok es igazi vilagcsavargo. Rengeteg mindent megtapasztaltam eletemben es rengeteg lany szivet osszetortem... De most en magam is szerelmes lettem. TUDOM mit erzel. TUDOM milyen iszonyatos nyomas az emberen amikor tehetetlenul latod ahogy eltavolodik toled az akit szeretsz. Tudom ,hogy ketsegbeesve probalod megragadni es magad mellett tartani... Nem fog menni. Hidd el ,hogy ha menni akar akkor menni fog es nem tehetsz semmit. Tudom ,hogy gyulolod minden szavamat de megis remelem ,hogy felfogod a bolcsesseget benne. Tapasztalatbol beszelek. Ne kuzdj es ne harcolj mert a buszkeseged is odalesz ebben a kuzdelemben. Itt nem gyozhetsz mert o mar nem a tied lelekben. Vegyel egy nagy levegot. Torold le a konnyeidet. Igazitsd meg a hajadat. Megvan? Nyugodj meg. Es most kivanj neki boldog eletet fejben. Ha igazan szereted akkor kepes leszel elengedni is ot hiszen az O boldogsaga fontosabb barminel. Nem? Amikor mi szakitottunk az elso nagy szerelmemmel... A falba vertem a fejemet de megsem kerestem ot tobbe mert boldognak akartam tudni. Mellettem nem lett volna az. Erted mit akarok mondani.
De abban a pillanatban amikor meghoztad a dontest magadban... A dontest, hogy elengeded... valami kattanni fog benned.. es egy icipicit konnyebb lesz. Alszol egyet es megint konnyebb lesz. Lassan lassan lepesrol lepesre kepes leszel elengedni a lelki olelesed szoritasabol.
Nem mondom ,hogy keress mast. Meg egy ideig keptelen leszel mas ferfira nezni... Csak tereld el a figyelmed. Olvass jo konyveket... nezz horrofilmeket... elj a hobbidnak legyen az barmi is... fuss... ussz.. sportolj... Kezd el elni a SAJAT eleted.
Hidd el ,hogy kepes leszel ezen atlepni. Csak azt akarom ,hogy ne alazd meg magad... ne semmisulj meg onbecsulesedben azert amit nem lehet visszacsinalni vagy megvaltoztatni.
Ha szeretned enyhiteni a nyomast... kiereszteni a gozt... kibeszelni magadbol... Irj egy PM-et. Szivesen meghallgatom a torteneted.
válasza:Épp a második válásomon vagyok túl, elhagytak. Az ember mindig úgy érzi, hogy belehal, de nem. Hidd el, nem közhely az hogy túléled! Másikat ne keress, az nem segít. Ha jön magától, akkor kész vagy egy új kapcsolatra.
Viszont a párodat se keresd, ne lógj a nyakán, meg fog változni a véleménye hidd el! (Tavasszal váltunk el, azóta szarok a fejére, már visszajönne...:o )
Vagy nem változik meg, de akkor meg jobb előbb szakítani mint később, mert úgyis ez lett volna a vége...
válasza:Egyetlen egy dolgot szeretnék megosztani veled, a közhelyektől megkímélnélek. Az öngyilkosság gyávaság és ha ebbe menekülsz az azt jelenti, hogy félsz szembenézni a valósággal és önmagaddal. Januárban lett vége a két éves kapcsolatomnak, de isten igazából még mindig nem érzem magamat teljesen késznek egy új komoly kapcsolatra. Az első három hónapban ütöttem a fejemet a falba, párnába nyomtam a fejemet és egyebek, hogy ne hivogassam az ex páromat állandóan. Mostmár azt mondom jobb hogy kitartó voltam és nem sírtam magamat vissza hozzá. Ő így boldogabb, ahogy mostmár én is tudom, hogy nem lett volna értelme erőltetni a dolgokat.
Azt jegyezd meg nagyon jól, hogy SOHA SENKI nem érdemli meg azt, hogy az életedet add érte... ha erős vagy, összeszorítod a fogaidat és könnyes szemmel, megtörve ugyan, de továbbállsz, akkor néhány hónap elteltével büszke leszel arra, hogy önerőből feltudtál tápászkodni a gödör mélyéről! Határozd el, hogy nem hagyod, hogy eluralkodjon feletted az érzés és tegyél meg mindent azért, hogy ez így is legyen!
Ami nekem rengeteget segít az a tanulás és a sport. Újabb kapcsolatba kezdtem volna kb egy hónapja, de hatalmas koppanás lett a vége, így kicsit megint megzuhantam, a lényeg hogy egy éjszakát átsírtam, utána elhatároztam, hogy senki nem érdemli meg, hogy tönkremenjek miatta... Egyetemista vagyok, nap mint nap tanulok, évköziket írok suli után (még akkor is, ha éppen ráérne). Kétnaponta esténként elmegyek úszni, más napokon a szobatársammal futni... Kellemesen lefáradok, kimozgom magamból a dühöt, idegességet, elkeseredettséget (előfordult hogy addig futottam, hogy sírás lett belőle :)), de mindig sokkal jobban érzem magamat tőle. Előfordul, hogy utána este a koliban még jól be is rúgunk, ha valami olyan alkalom van, ezekután meg aztán egy percem nincs azon gondolkodni, hogy mi lett volna ha... Fontos hogy találj magadnak olyan elfoglaltságot, ami tereli a figyelmedet, a legjobb ha kifárasztod magad, illetve találj menedéket a barátaidnál. Én nem tudom mi lenne velem, ha nem a legjobb barátnőm lenne a kolis szobatársam. Hozzá bőgve odabújhatok magzati pózba kuporodva, megszeretget, megölelget, végighallgat és tudom, hogy sosem kerül a négy falon kívülre, hogy milyen vagyok amikor ki vagyok bukva!
válasza:04:47-nek: Biztosan nincs senkije (még). Tudom hogy zajlik egy napja, és abba tényleg nem nagyon férne bele az, hogy udvarolgasson meg ilyesmi. Hacsak nem a munkahelyén történik ritka szabad perceiben.
Én mindig azt mondom neki, hogy az embernek arra van ideje, amire időt akar szakítani, nem kifogás a sok meló. Érdekes, az újdonsült haverjaival van ideje sörözni, de velem beszélni nincs. Ha pedig szabadnapos, azt egész egyszerűen "elfelejti" közölni. Csak akkor azt nem tudom, hogyha ennyire nem akar velem lenni, meg tegnap elküldött a búsba, akkor miért mondta még 1 hete, hogy fontos vagyok neki, ne gondoljam hogy nem?
Tudom hogy ezt kellene tennem, elfelejteni. De sajnos nem megy. Ma éjjel semmit nem aludtam, csak forgolódtam meg bőgtem. Gyűlölöm ezt a tehetetlen érzést.
Hozzátartozik egyébként, hogy régebben mindig mondta nekem, hogy van egy érdekes stílusa, ami miatt az előző kapcsolatai tönkrementek, és hogy ezt senki nem tudta tolerálni. Most már tudom miről beszélt, arról, hogy magasról lesz.arja a másik embert. Hát meg is értem, hogy ezt senki nem volt képes tolerálni.
Velem sohasem viselkedett így, az utóbbi 1 hónapban viszont tényleg olyan, mintha egy másik ember lenne.
Kedves IQnindzsa!
Tisztában vagyok vele, hogy aki menni akar, az menni is fog. De nem értem miért. Amikor elköltözött és munkába állt, akkor bele volt betegedve az egészbe, mert utálta a munkatársait, meg úgy mindent. Ott akarta hagyni, még én mondogattam neki, hogy várjon egy picit, biztosan jobb lesz, megszokja, stb.
Hát ez olyannyira jól sikerült, hogy mostmár a kollégákon kívül nem is létezik számára senki. Addig jó voltam, amíg egyedül érezte magát, most meg hogy jóban lett velük, már dobva is vagyok.
Tudom, hogy el kellene engednem, de nem megy. A nap minden egyes percében csak ő jár a fejemben, elalvás előtt ő az utolsó gondolatom, felkelésnél még magamhoz se térek, máris előttem van az arca, és stb.
Sajnos még a munkába se tudok menekülni, mivel nincs. 1 hónapja jöttem utána, azóta melót keresek ezerrel, de sajnos nagyon nehéz. Barátaim sincsenek itt, jóformán alig ismerek valakit, így nagyrészt egyedül töltöm az időmet. Olyan egyedül érzem magam, pedig annyira mondta, hogy majd az összes szabadidejét együtt fogjuk tölteni, milyen jó lesz, sőt még azt is pedzegette, hogy lakjunk együtt.
Annyira igazat adok mindenkinek aki írt, mert az eszemmel tudom, hogy mit kéne tennem, de az érzéseimet nem tudom elnyomni...
Kedves oralking!
Érdekes amit írtál. Sokszor hallani róla, hogy jó érzés az egyik félnek, ha a másik teper utána, aztán amikor már nem teper, akkor fordul a kocka.
Ezzel sajnos több gond is van. Én rettentő türelmetlen típus vagyok, képtelen vagyok kivárni ezt a dolgot.
Úgy 2-3 hete erőt vettem magamon, és megpróbáltam. 6 nap telt el úgy, hogy egyáltalán nem keresett, és én se őt. Utolsó nap nem bírtam, és odamentem a munkahelyére. Akkor kérdeztem tőle, hogy egy kicsit sem zavarja, hogy 1 hete nem tud rólam semmit? Erre odalökött nekem valami olyasmit válaszként, hogy nyugodjak már meg, 1 hét nem a világ, és honnan tudom hogy nem keresett volna? Én ezen nagyon kiakadtam, mert 2 éven át minden nap beszéltünk, és ő maga mondta el nem is egyszer, hogy igényli, hogy minden nap tudjon rólam.
Én most azt gondolom, hogyha 6 nap után nem keresem meg, akkor talán még a mai napig sem beszéltünk volna. Szóval ennek az a hátulütője, hogy lehet nem keresne és én abba belepusztulnék, vagy lehet keresne x hét vagy hónap múlva, amibe szintén belepusztulnék addig. És mivel mindig erre a következtetésre jutottam, ezért úgy voltam vele, hogy én keresem amíg csak lehet. És most tartunk ott, hogy én totál sz.arrá alázom magam előtte, ő pedig semmibe vesz.
Rossz úton járok, tisztában vagyok vele. Ha pedig lesz.arnám, akkor attól félnék, hogy találna valaki mást és elfelejtene. Ördögi kör...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!