Szeretem a barátom, de erről mindig lehoz a féltékenysége. Hogy élhetném meg a szerelmet?

már beszéltünk erről, addig tart.

még ha találok egy állást is első gondolata, lesznek e a munkatársaim között férfiak.

tényleg olyan, mintha őt az egész kapcsolatunk minden pillanatában csak a birtoklás/uralkodás/féltékenység érzéseket ismerné.

amikor épp alszik benne a kisördög, akkor sem tudok vele romantikázni, mert ő folyamatosan arra figyel, hogy nehogy rámnézzen egy pasi, vagy hasonló.

állandóan feszeng, soha nem lazít, de ha lazít is, egy pillanat alatt összetörik az egész, ha valaki esetleg mosolyogva köszön nekem.

szeretet/szerelem hiányom van, imádom a barátom, mégis kínoz a hiánya.