Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szeretem a barátom, de erről mindig lehoz a féltékenysége. Hogy élhetném meg a szerelmet?
már beszéltünk erről, addig tart.
még ha találok egy állást is első gondolata, lesznek e a munkatársaim között férfiak.
tényleg olyan, mintha őt az egész kapcsolatunk minden pillanatában csak a birtoklás/uralkodás/féltékenység érzéseket ismerné.
amikor épp alszik benne a kisördög, akkor sem tudok vele romantikázni, mert ő folyamatosan arra figyel, hogy nehogy rámnézzen egy pasi, vagy hasonló.
állandóan feszeng, soha nem lazít, de ha lazít is, egy pillanat alatt összetörik az egész, ha valaki esetleg mosolyogva köszön nekem.
szeretet/szerelem hiányom van, imádom a barátom, mégis kínoz a hiánya.
nem, így nevelkedett.
illetve a tesója is ilyen, sokat beszélgettem annak a bnőjével, és mondta, hogy a tesoja meg tanfolyamra nem akarta elengedni őt, és ez biztos attól van, hogy nehéz volt a gyerekkoruk, tehát ezzel valahogy meg kell tanulni együtt élni, vagy ilyesmi, mert ők ilyenek.
eddig ok, tolerálok meg minden, de egyfolytában szeretethiányom van
ha van egy új ruhám soha nem lát szépnek, azt nézi mi ribancos, mi szolid.
ami szolid, arra rámondja, hogy na ezt hordhatod.
de sem egy bók, sem egy jóleső szeretteli tekintet :(
Az első hozzászólónak csak annyit, hogy a pasik sem jobbak.
Egyébként szerintem ne hagyd, hogy túlzásba vigye, mert egy egészséges féltékenység belefér, de egy ilyen birtoklási vágy... El tudod képzelni a jövődet így vele? Mert szerintem ezt nem igazán lehet megváltoztatni. Én bediliznék, ha velem így viselkednének. Pláne, ok nélkül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!