Miért baj az, hogy sokat együttvagyunk?

Én és a párom elég sűrűn együttvagyunk. Szeretjük egymást, jólérezzük egymással magunkat, már lassan 1 éve. Minden oké közöttünk, ő az első párom akivel ennyire elvagyok. Viszont anyám, amióta összejöttem a páromnmal egyfolytában frusztrál. Hogy miért vagyunk együtt ilyen sokat, meg hogy minek, hisz nemvagyunk élettársak, nem kellene minden nap találkozni stb stb. Már kezd kicsit idegelni a dolog. Anya és apa jön azzal a szöveggel hogy legyek olyan mint régen, kislány koromban, aki egész nap itthon ül, és nem ,,pasizik". Sosem voltam bulizós lány, nemis nagyon járok el, nagyon ritkán, akkoris időben hazaérek, szal nem mondható el hogy kicsapongó életet éltem/élek. Most azzal jönnek hogy készüljek a sulira, és suli időbe ne találkozzunk. Ami megoldhatatlan, hisz osztálytársak vagyunk, és azt tervezzük hogy majd együtt tanulunk, és akkor se nekem, se páromnak nem lesz gondja a jegyeivel. Viszont ősök egyre rosszabb szemmel követik a kapcsolatomat. Mellesleg anya nem bírja párom, unszimpatikus neki, pedig nem egy szívességet kért már páromtól és párom segített is neki, ez nagyon idegesít, hogy kétszínűsködik anya. Ti mit tennétek ebben a helyzetben?

17/L