Tudom hogy szeret a barátom, de miért viselkedik így?

Tegnap sem találkoztunk,úgy volt hogy reggel átmegyek hozzá,de nem mentem fel msn-re hogy megbeszéljük,és felhívott hogy szeretne velem lenni..mondtam hgy én meg most nem...erre teljesen feldúlt lett,és mondta hogy vigyázzak magamra és este beszélünk.

Este nem igazán értem rá,ő pedig találkozott egy régi ismerősével aki már este hatkor elindult haza,és Peti(a barátom) rá egy órára 19:10-kor felhívott hogy nagyon hiányzom neki,és nagyon jó lett volna ha velem tudja tölteni a napot..megszólaltam,hogy:dehát ma a Grétával voltál...erre teljesen felháborodva visszaválaszolt,hogy:elhiheted ha szólsz,és tudunk találkozni/át tudsz jönni,lemondom azért hogy együtt tudjunk lenni..ma reggel is felhívott már,most ötre megyek át hozzá,már mondta hogy nagyon szeretne velem lenni és hiányzom neki.

igen tudom hogy most problémái vannak,amiket el is mondott nekem,ugyanakkor azt mondja mindig hogy nem akarja rámzúdítani a hülyeségeit,és hogy ő egyedül is képes elintézni/lerendezni magában(anyukájával is ilyen,ő így lett nevelve,hiszen már két éve egyedül él...és most az is nagyon fura neki hogy anyukája hazaköltözött,ha csak ideiglenesen is,mert elég szeszélyes hangulatváltozásai vannak....és már egy hete otthon van,Petinek pedig fura,és eddig minden másnap átmentem hozzá,és ez nagyon hiányzik neki...)a strandon meg is beszéltük újra és újra a problémákat,mondtam hogyha nem is szeretné hogy tanácsot adjak,vagy beszélgessünk,akkor is mondja el hogy mi bántja)

sőt...azt is mondta hogy ne haragudjak rá,hogy most ilyen -mert ugye elmondtam hogy most nekem is hiányzott volna az hogy csókolgasson és ölelgessen- de ezen neki egyedül át kell esnie,soha nem volt senki mellette hogy segítsen...túlzottan önálló,mármár nekem fáj az hogy nem tudok neki segíteni,és látom hogy baj van. Most is felhívott és megkérdeztem hogy biztosan szeretne-e ma velem lenni:mondta hogy mindig nagyon szeretne velem lenni,csak most értsem meg hogy ilyen passzban van.