Tudom hogy szeret a barátom, de miért viselkedik így?

köszönöm szépen a válaszokat..ígen én is gondoltam arra hogy nem kellene mindig ugranom,hogyha esetleg tudunk találkozni. Nem 2 hanem 4 hónapja vagyunk együtt,elírtam.

Néha játszom a sértődött kislányt,és látja hogy van valami baj-ami általában egy apró dolog szokott lenni,csak azért hogy bosszantsam,ilyenkor azt várnám hogy megpuszilgat,vagy megölel...de ehelyett mostanában megkapom hogy: "jajj..petra,én már ebbe belefáradtam,én csak téged szeretlek,de mindig elégedetlen vagy valamivel,ami nem jó....nem akarlak mindig megbántani,ez nem jó neked,akkor inkább ne találkozzunk többet..."

Ezt tudom hogy nem gondolja komolyan,de mégis ott motoszkál bennem hogy enniyre könnyen eltudna engedni?

Biztosan nem így van...mostanában rengetegszer mondta hogy:"egyre jobban utállak"-ami nála egyenlő azzal, hogy imád....de mégis ezeket néha elég nehéz átkonvertálni.

Ma pedig azt mondta hogy ő nem ragaszkodik,illetve nem szeret annyira engem mint én őt. Kissé rossz volt..de mindemellett tudom hogy szeret(bocs hogy leírtam százszor)...csak...nehéz egy kicsit.

Nem értem:

tegnap előtt elmentünk strandra,-egyébként már 3 napja mindenkivel nagyn lekezelően beszél-és sokat beszélgettünk,én megfogadtam hogy nem fogok hozzá közeledni,és lássam milyen reakciót vált majd ki belőle. Egész nap nagyon sokat beszélgettünk,bókolt..csókolgatott...és kinyögte hogy ne haragudjak rá,de most (szó szerint így mondta): "emós hangulata van". Amikor kiléptünk a strandról,nem is erőlködtem hogy megfogom a kezét...gondoltam hogy úgyis visszautasító lesz....erre fel teljesen átfordult: megálltunk egy lámpánál én csak dumáltam...nevettem,és megfogta a kezem,ezután pedig adott egy szájrapuszit és utána megölelt. Komolyan...rosszabb mint amikor én menstruálok.

Ezekután kérte hogy maradjak még egy kicsit nála,majd mikor elindult hazafelé az anyja,kikísért a buszmegállóhoz,de láttam hogy ugyanúgy ahogy ebben az utóbbi pár napban,megint agyal valamin,és tudtam ha hozzászólok,akkor leharapja a fejem és kiforgatja a szavaim. Mielőtt a busz megérkezett,mondtam neki hogy most jó lenne ha pár napig nem látnánk egymást,mert bevallom egy idő után már fárasztó volt nézni azt ahogy emészti magát,és gondoltam majd helyeselni fog,de ehelyett láttam az arcán hogy teljesen elkomolyodott talán kicsit kétségbe is esett,de én tartottam magam és nem kezdtem el tenni a szépet,hogy csak egy ötlet volt..inkább benyomtam egy neki fájdalmas mondatot:"Jöhetne már a busz"...hát a busz jött is,felkészültem hogy odalépek hozzá és adok egy arcra puszit,de ő elkapott,és olyan szorosan magához ölelt,amennyire még sohasem....megcsókolt..én pedig mondtam hogy oké,de nem fogom elérni a buszt,és megszólalt hogy nembaj,akkor megvárjuk a következőt,és hogy velem akar lenni...és hiányzom neki.