Egy házasságnak mennyire fontos összetevője a szerelem?

Arra jutottam, hogy hiába vagy szerelmes, ha a pároddal egyszerűen képtelenek vagytok az együttélésre (nem megy egymás szokásainak a tolerálása, különbözőek az érdeklődési körök, eltérőek a vélemények a háztartásról/gyereknevelésről, stb.) Másrészt szerintem van olyan is, hogy két ember jól, gördülékenyen tudja a dolgait irányítani, összhangban vannak és valahogy a személyiségükből eredően könnyen veszik együtt az akadályokat - csak épp a szerelem nincs meg. Komolyan mondom, az utóbbi időben azt vettem észre, hogy sokkal "biztosabbnak" érezném az utóbbit, mint egy érzelmekkel túlfűtött, de amúgy működőképtelen házasságot. Talán azért, mert tudom, hogy a szüleim szerelemből házasodtak, és ami mostanra lett belőle, az aztán minden, csak nem boldog és konfliktusmentes. Szerelem nélkül is tudok nagyon kötődni egy másik emberhez és tudom nagyon kedvelni, szóval nem totál közömbös emberről lenne szó. A kérdésem elsősorban elméleti jellegű, nem készülök férjhez menni mostanság :D Nektek mi a véleményetek/tapasztalatotok?