Elmondjam neki, vagy jobb ha nem tudja?

Ne haragudjatok, nem tudtam normálisan megfogalmazni, de remélem azért megértitek.

A barátommal már majdnem 2 éve együtt vagyunk. Ő nekem az első, kb 5 hónap után feküdtünk le egymással.Ő ezt nem tudja, de én akkor csak azért mondtam neki azt, hogy rendben feküdjünk le, mert nagyon szerettem és féltem, hogy ha nem teszem meg elveszítem. Buta voltam, mert most így visszagondolva tudom, hogy akkor sem hagyott volna el, ha még várni akarok vele. Viszont megtettük és nekem ez egy borzalmas élmény volt amit szintén nem tud.Utána többször is lefeküdtünk és egyszer sem volt igazán jó.Sokáig igyekeztem úgy tenni mintha nekem is jó lenne, hogy boldog legyen, de végül már nem bírta a lelkem, és többször is elsírtam magam szex közben. Ő nem igazán értette a dolgot és végül azt mondtam neki, hogy azért sírok mindig, mert úgy érzem, hogy nem tudom őt rendesen kielégíteni és, hogy csak fekszek mint egy fadarab. Közel egy év alatt odáig jutottam, hogy teljesen megundorodtam a szextől és megkértem, hogy ne feküdjünk le egymással egy ideig. Ő ezt tiszteletben is tarja már majdnem 5 hónapja, ettől függetlenül a kapcsolatunk már nem olyan , mint volt. Már nem tudok hozzábújni vagy csak úgy smárolni vele órákig, mert folyton az jár a fejemben, hogy milyen rossz neki, hogy nem kaphat meg. És kicsit el is távolodtunk egymástól. Most eldöntöttük, hogy holnap leülünk és átbeszélünk mindent aztán tiszta lappal újra kezdjük, de nem tudom, hogy elmondjam-e neki, hogy mennyire rosszul éltem meg az eddigi nemi életünket, vagy ne. Nem akarok neki fájdalmat okozni ezzel, viszont már az én lelkem is tönkre megy ebbe. Ti mit tennétek?