Más is érzett már hasonlóan? :/

1.Tartsatok egy hét szünetet

2.Próbáljatok ki új dolgokat...;)

Ez a smartguy egy frusztrált kan, akit nemrég rúgott ki a csaja, efölötti keserűségét pedig rajtad vezeti le-ne hagyd magad!

Egy dolgot most megtanultál: nincs örök szerelem, nem fog mindig megremegni a térded, ha rágondolsz... választhatsz, hogy ilyenkor mindig új pasit keresel-e, de abban biztos lehetsz, hogy a következő kapcsolatodban is ugyanúgy elmúlik az izgalom, az újdonság varázsa, aki mást mond, az hazudik, tán még önmagának is. Szóval döntsd el, megéri váltogatni a pasikat 1-2 évnyi bizsergésért?

09:55 - :DDDDD Mellé ment, barátom! De látom, nem olvasod el a hozzászólásaimat, csak ítélkezel...

Ja és még mindig boldog párkapcsolatban élek, ahogy azt már leírtam egy pár kérdésnél. De ha ettől jobban érzed magad, élj tévhitben...

Szia!

Én egy félmondatodra hívnám fel a figyelmet, amit nem fejtettél ki: "már a szexet sem élvezem úgy, mint rég, de ez nem miatta van.."

Ezt mért írtad, vagy ezt hogy érted? Nem lehet, hogy már teljesen elmúlt a vágy és te sem akarod őt?

A másik dolog, hogy itt sokan írogatják neked, hogy minden szerelem elmúlik és átalakul szeretetté és az milyen jó mert mély érzés meg minden kapcsolat így alakul. Ez nem igaz!! Jönnek itt a tudósokkal meg minden. A tudósok azt mondják, hogy azoknak a hormonoknak a fokozatos és állandó termelődése szűnik meg vagy mérséklődik, ami az elején van. Nem vagyok biológus, de pl az adrenalin és a stresszhormonok okozzák azt az érzést, hogy nem tudsz enni, aludni a szerelemtől, nem tudsz koncentrálni semmire, nem tudsz semmi másra sem gondolni csak rá, nem funkcionálsz amikor nincs veled. Ha veled van, akkor meg folyamatos görcs van a gyomrodban, gyorsan ver a szíved, fel vagy pörögve, izzad a tenyered stb. Na, ez a stressz hormon! A "tünetek" teljesen olyanok mint amikor iszonyatosan izgulsz, stresszelsz vmin, csak itt persze jó érzés, mert ha ő is ezt érzi irántad, akkor boldog vagy. De nem kellenek ahhoz a professzorok, hogy egyértelmű legyen, hogy ennek az állapotnak egyszerűen múlnia KELL, különben kikészülne a szervezet és megbetegednénk az állandó "készenléti állapottól". Ezek a tünetek nem normálisak és nem egészségesek hosszú távon. Gondolj bele, nem tudnál normálisan koncentrálni semmire se, se a jövődre, se a munkádra, se a családodra, se a többi emberre, tulajdonképpen semmire se igazán. Így nem lenne életképes az emberiség. Ezért ezek a hormonok egy idő után már nem termelődnek annyira mint addig. Ilyenkor derül ki, hogy mi a helyzet köztetek valójában. Ha tényleg átalakul simán csak szeretetté, az nem jó. Gondolj bele, én pl. szeretettel szeretem a testvéremet, a szüleimet, a hozzám nagyon közel álló embereket. De a barátomat 4 év után sem szeretettel szeretem. Ez egy teljesen más érzés. Ha a kémia működik köztetek ezután is, akkor ez NEM szeretet. Ez pedig csak akkor derül ki, ha már "lenyugodott" a hormonos tombolós állapot. Szerintem a szerelem 2. fokozata csak ezután jöhet. Amikor már meg kell tanulnotok együtt létezni, társként tekinteni a másikra, már átmentetek együtt egy csomó mindenen és ha meg tudjátok tanulni, hogy bár tiszteljétek egymást és stb, de hogy mégiscsak egy férfi-nő kapcsolatban legyetek, akkor jók vagytok együtt. Persze ekkor is lehetnek problémák, szakítás stb, pl ha vmelyik fél személyisége változik meg, a körülmények esetleg...

Na, ezt a hosszú szöveget nem szentbeszédnek írtam le, hanem mert előzőleg felhozták a szeretet témát. Meg hogy minden kapcsolatodban így lesz. Ez részben igaz, mert az a kezdeti állapot nem maradhat fenn hosszú távon, viszont utána eldől, hogy hogyan tovább, van kémia továbbra is vagy a vágy és a szenvedély is elmúlt a pörgős hormonokkal együtt.

Ezért szerintem gondold át, hogy mit is érzel valójában, pl amikor nem találkoztok egy hétig, akkor csak az hiányzik, hogy ölelgessen meg ott legyen melletted, vagy pedig szexuálisan is és amikor végre találkoztok, akkor fél perc alatt beindultok egymásra -e vagy sem. Ha sem akkor gond van... Jól írta vki a kommunikációt, beszéld meg vele ezt a dolgot. Kérdezd meg, hogy őszintén mondja meg, hogy ő hogy szeret téged. Mondd meg neki, hogy az természetes, ha nem ugyanaz, mint régen, de hogy a szerelmet érzi -e még vagy már csak olyan félig hugica félig barátnő szinten szeret -e téged. Amikor pedig szexuálisan együtt vagytok, akkor az érintéseiből, illetve a szeméből le kell tudnod olvasni, hogy hogy viszonyul hozzád (pl. ha régebben szex közben végig a szemedbe nézett rajongással és szenvedéllyel és még mindig akar, akkor ennek most is így kell lennie). Még azt javaslom, hogy mondd el neki normális hangnemben, hogy attól, hogy régóta együtt vagytok még adhatna ilyen szempontból magára, hogy megborotválkozik. Ha neked úgy sokkal szexibb ő, akkor mondd meg neki. Ezen nem szabad, hogy megsértődjön, mert régebben is meg tudta tenni, hogy sima a pofija, akkor most is meg tudja tenni. Meg ez nem csak a borotválkozásra igaz, hanem ami régen tetszett neked a külsején, de már nincs meg, azt helyre kell hozni. Kérdezd meg persze, hogy neki nincs -e ilyen észrevétele veled kapcsolatban.

Még van egy ötletem: ha ezek a lépések (szeretet-hosszú távú szerelmi kapcsolat elkülönítése, kapcsolatotok végig gondolása meg amiket írtam, kommunikáció) megvalósult, akkor próbáld ki ezt: találj ki vmi alkalmat ha nincs semmilyen ünnepi alkalom a közeljövőben, pl. sikeres zh-ja vagy akármi apróság és lepd meg egy romantikus estével, ami lehet akár a szobádban. Pezsgő meg mondjuk valami süti vagy kaja meg gyertya vagy bármi amit kitalálsz. Meg vegyél fel vmi szexi ruhát. Ez nem csak a kapcsolatotok felélénkítésére alkalmas, hanem egyben tesztnek is kiváló, itt is figyelj arra, hogy hogyan viszonyul ő hozzád és te hozzá fizikailag, figyeld a reakcióit és a saját reakcióidat is, hogy van-e a régi bizsergésből vmi a gyomrodban.

Kb ennyi jutott eszembe, tudom, hogy vicces, hogy ilyen hosszú lett:D Nem szoktam ennyit írni, de a te kérdésedet megértem, nekem 4 éves kapcsolatom van és én is ki voltam akadva, amikor rájöttem, hogy tudok enni akkor is miközben rá gondolok ás nem remeg a kezem készülődés közben:D Aztán megértettem, hogy miért van ez átgondoltam a dolgokat és megtettem mindent kb amit leírtam neked. Viszont ha a tesztek negatívak lesznek (ezt most csúnyán írtam le, de érted gondolom, szóval ha kiderül, hogy tényleg szar szeretet van), akkor jobb elengedni egymást mint szenvedni és vágyakozni vmi más után.

13:19 - Nem rossz válasz! :) Jól megfogtad a lényegét, de arra nem tértél ki, hogy mi is a szerelem akkor valójában.

Szerintem a szerelem és a szeretet ugyanazon létformák! Az a különbség, hogy a szerelmi résznél - ahogy mondtad, a stressz miatt - az ember nem tud figyelni semmi másra, csak az érzéseire. A logika háttérbe szorul, ahogy az értelmi dolgok is. Az érzelmi kitörés elnyomja azokat a reakciókat, amik alapján a másik hibáit fel tudnánk fedezni. Ez az oka annak, hogy a szerelem egyszer "elmúlik". Sokan azt hiszik, hogy örökké szerelmesek lesznek, úgymond "vakok". De amikor kinyílik a szemük és rájönnek, hogy a szívverést és a gyomorideget keltő egyén mögött egy valós ember is ott lakozik, akkor megijednek. Megijednek attól, hogy ők is tévedhetnek. Szerintem ez az, ami a kapcsolatok 99%-ának végéhez vezet. Hogy felismerjük, mennyire gyarló is a társunk, miközben magunkat véljük valamiféle félistennek. Ez szín tiszta egoizmus.

Egy jó kapcsolat úgy működik, hogy a két fél kiegészíti egymást, nem zavarják a másikat a jelenlétükkel, inkább "ráturbóznak" a másikra - és ez nem idő függvénye, ez állandó kell, hogy legyen! Amelyik kapcsolatban az egyik, vagy mindkét fél úgy érzi, hogy a boldogsághoz való joga csorbulni fog, ott vége lesz a dolognak. Aztán ez sokféleképpen jelenik ám meg: van, aki akkor boldog, ha megtalálja élete párját, aki mindig mellette van, és ez így is van rendjén, mert végül is a szerelem/szeretet egy önzetlenségből és gondoskodásból épített emberi kapocs. De vannak olyanok, akik egyszerűen csak támaszt keresnek a másikban, egy ugródeszkát, ha úgy tetszik, ami a boldogságba repíti őket. Ezek az emberek azok, akik az elején nagyon szerelmesek (ugranak), aztán ahogy rájönnek, hogy talán tévedhetnek (visszaesnek), kicsit alábbhagy a lelkesedés (mint a kérdezőéknél). Aztán végül vannak a legrosszabb esetek, akik a boldogságot KIZÁRÓLAG valaki mellett tudják elképzelni, ők a kapcsolatfüggők - nekik mindegy, hogy szerelmesek-e, vagy szeretik a másikat, vagy csak barátjukként tekintenek már rá, vagy ki sem állhatják, a lényeg, hogy a saját érdekük, a magánytól való védettség ki legyen elégítve - annyira kényelmesek, hogy inkább ülnek a megszokottban, csak nehogy újra magányba kelljen süllyedniük és megpróbáltatások elé kelljen nézni.

Én minden kapcsolat vége mögött azt látom, hogy az abban lévő emberek sosem ismerik meg egymást igazán. Csak léteznek egymás mellett, de két külön életet élnek ahelyett, hogy egy közöset vállalnának. A külön életeknek pedig következménye az, hogy a párbeszéd helyett az egymás mellett való elbeszélés folyik közöttük - vágynak a társas életre, de közben nem hajlandók feladni a függetlenségüket. Sokan a konfliktust is kerülik (nők és férfiak egyaránt), mintha az valami ördögtől való dolog lenne. Így aztán sok a lemondás, és ez mind-mind jogalapot teremt később a személyeskedésre. Hiányzik az őszinteség is, a másik tisztelete azáltal, hogy beavatjuk a gondolatainkba. Sokszor a legpletykásabb barátnőnek is kilocsogják a legnagyobb problémákat ahelyett, hogy azzal beszélnék meg, aki igazán illetékes benne: a párjukkal. Végül pedig eljutnak oda, hogy ők bizony semmit nem tudnak megbeszélni (nem is akarják), és hogy mindig az van, amit a másik akar (miért nem az, amit mi, ugye? :) és jön a szakítás - de azt se lehet igazán megmagyarázni, inkább csak annyit tud mondani a két fél: Én valami másra vágyom... És a folyamat egészen addig ismétlődni fog, amíg az illető rá nem ébred, hogy ha valaha is társat akar maga mellé, akkor ahhoz be kell fogadnia valakit saját magába. Sokan viszont ettől úgy rettegnek, mert annyira nincsenek rendben magukkal sem, hogy félnek, még valaki észrevenné, mennyire sebezhetők és véletlenül sem félistenek...

13:19 vagyok

Smartguy86, amúgy te jogász vagy?:D

Igen, egyet értek. Amúgy én csak a saját tapasztalataimat írtam le, meg hogy nálam mi a szerelem és nekem x év után is kell a vágy meg a kémia, különben tényleg inkább a szeretet felé hajlik a kapcsolat. És a kérdező is hasonló lehet ilyen szempontból, ezért írtam le az én észrevételeimet meg véleményemet:)

A kapcsolatfüggőséget jól leírtad, én idegbajt kapok azoktól az emberektől, akik évek óta vannak a barátjukkal/barátnőjükkel, előadják, hogy így szeretik meg úgy szeretik meg milyen tökéletes párosok, közben meg csalják a másikat. Ahelyett, hogy beismernék, hogy kapcsolatfüggők és inkább feláldozzák a másik ember boldogságát, ahelyett, hogy kilépnének a kapcsolatból. Szerencsére a kérdező úgy tűnik nem ez a típus, hiszen írta, hogy már gondolkozott a szakításon is bár nem akar, de kilátástalannak érzi a helyzetet. Ezt írni is akartam amúgy csak elfelejtettem, Kérdező, ne állj így hozzá, hogy szerinted már menthetetlen a helyzet, inkább csináld meg amiket írtam, azokból szerintem 99%, hogy meg tudod állapítani, hogy mi van köztetek igazából és érdemes -e küzdeni. Mert gondolj bele, ha már most ez van, hogy csak vagytok egymás mellett, mi lesz ha később összeköltöztök? Minél előbb derítsd ki mi a helyzet és tisztázd magadban és a barátoddal is.