Hogy bírjátok azt ha valakit ki kell kosaraznotok?

ezt meg kell tanulnotok nőknek kezelni, sajnáljuk :) nekünk is meg kell tanulni elfogadni. Van az úgy, hogy a pasi félreért egy egy nézést, mosolyt. DE ha a 1000%os biztos jelre vár, akkor agglegény marad. Jobb megbánni később amit megtettünk, mert amit nem tettünk meg, arra nincs vigasz!

Mindenesetre örök kérdés, de lásd itt a példám: egy lány szintén nem akart többet érezni, persze nem tudta kezelni. Üres kifogások: nem érek rá, nem jó most, munkám van. Persze azelőtt meg ő keresett, aztán úgytünik jól leirt első randin. Kiderült végül, az volt a baja, hogy nem mondtam el akkor, hogy többet akarok, csak kár, hogy nemrég szakitott meg egy 3 éves kapcsolatot. Mert már kinyögtem kinomban levélben. Csak közben elment pár hónap, én vártam, meg sirtam éjjelente, hogy miért nem tudok semmit sem tenni az ügyemért. És hiába irtam meg, hogy nem lehetett első randin mindent elmondani, hogy először ismerjük meg egymást, meg körbeudvaroltam, válaszra sem méltatott.

Ha rendesen elintéztük volna, legalább egy normális viszony megmarad úgy, ahogy. De most? Ha szembejövünk az utcán, mit csinálunk? Ő elsüllyed szégyenében (ha van olyanja, de tudom hogy van), én azt gondolom hogy "na itt ez a komolytalan, felületes munkamániás csaj", és jól egymásra sem köszönünk. Tiszta ciki, mint 2 ellenség, csak azért mert én többet akartam...

"Régen nagyon sokat flörtöltem,sokat később megbántottam. És kezdem úgy érezni,hogy teljesen visszakapom a kapcsolataimban.:S:"

na, mesélj hogy kapod vissza? :D

úgy látszik, mégis igaz a ki mint vet úgy arat elv