Megggyűlik a bajotok a szülői tiltással és óvatoskodással?

Sajnos meggyűlt. Az egész kamaszkorom tönkretette a saját anyám. Aki iránt már szánalmat és sajnálatot,sőt egyáltalán semmilyen érzést nem tudok kötni. A szeretetet és a tiszteletet pedig legkevésbé sem érzem iránta!

Állandóan tiltott mindent, 20on túl is. Rengeteg mindenből kimaradtam, amit a mai napig sajnálom. Hiába úgymond már túl kellett volna tennem magam ezeken, mégsem tudtam. Ez pedig azért van, mert nagyon-nagyon sajnálom, hogy nekem nincs igazi jófej-barátnőd,vagy egyszerűen csak normális anyukám.Pedig sokszor hiányzott volna egy megértő szerető anyuka.

A kamasz és felnőttkori tiltásokból pedig az lett,hogy:

-kamaszon párszor hazudtam-hogy hol vagyok és kivel.Szerencsére nem derült ki semmi,de miután végigparáztam a hazugságokat, sosem tudtam igazán boldog lenni,még ha éppen azt csináltam amit szerettem volna.(ez párszor fordult elő,mondjuk 100ból 5ször)

-a sok tiltás odáig vezetett,hogy a barátaim már hiába hívtak bárhova,nem mehettem velük sehova.Volt hogy 1 évig se.

-Nem oszthattam meg senkivel,hogy már nem vagyok szűz,nem kérhettem ki a szüleim véleményét sem a szerelemről,a szexről,semmiről. Kiskoromtól kezdve anyám arra nevelt,hogy biztos elkap egy pedofil és megerőszakol ha megyek valahova.

-És ez az egész odáig fajult, hogy soha nem tudott rólam semmit,nem ismeri a személyiségemet,a barátaimat,az érzéseimet,szóval engem úgy egyáltalán nem is ismer.

-Emelett anyám egy elmebeteg,kiskoromtól kezdve a súlyommal próbál küzdeni feleslegesen és próbálta mindig elhitetni,hogy nem fogok kelleni senkinek.(egy ideig el is hittem,évekig betegített ezzel,de láss csodát, szépnek tartom magam,és a férfiaknak is általában bejövök.)

-Szerencsére már nem lakom a szüleimmel,így szabadabb vagyok,de görcsberándul a gyomrom,ha találkozni kell anyámmal,vagy épp telefonálni.

N.