Lélekkel rendelkező lányok, akiknek nem kőből van a szíve. Mit tennétek a helyemben?

De volt távkapcsolatom - több is, ami azt illeti. És az sem azért nem ment, mert a távolság volt nagy!

7,5 hónapig vágyakozni valaki után, aki annyira se méltat, hogy együtt legyen velem - ŐRÜLTSÉG. Erre nincs jobb szó...

Hát, mivel a kérdésben csak két alternatíva volt megjelölve, ezért nem tudom, elfogadsz-e jó tanácsot... Végül is a kérdés is értelmetlen, ha eleve azon vagy, hogy vagy megalázod magad, vagy szenvedsz tovább.

Ha ezek közül lehet választani, akkor inkább szenvedj. Mert az a te döntésed lesz! De a megalázottságnál az is jobb...

Az még nem lenne az, ha közben nem reménykednél több, mint fél éve, hogy valami csoda fog történni. Ez egyrészt látszik rajtad, azon, ahogy beszélsz, másrészt amíg ez a reménykedés van, addig csak "szenvedsz", ahogy mondod és közben elszalasztod az ezernyi lehetőséget arra, hogy boldog legyél valaki olyannal, aki igazán szeret...

Nem a szemében leszel megalázva, hanem te magadat alázod meg SAJÁT magadban! Ez aztán rombolja a nőies tartásodat, az önbizalmadat és az érzelmi érettségedet!

Hát nézd, nem szeretném, ha úgy éreznéd, hogy kioktatlak. Amit szerintem tenned kéne, az az, hogy lezárod ezt a nem működő "kapcsolatot" teljesen. Ne úgy legyen, ahogy eddig, hogy "bármi lehet belőle". Nem lehet bármi, mert ha lehetne jobb, akkor nem is romlott volna el. A távkapcsolat ilyen! Ritkán vagytok együtt, nem tudtok kibontakozni, nem ismeritek meg egymást igazán, aztán ha eljön az első konfliktus, akkor egymás nyakának estek - mert nincs ismeretség, nincs közös élmény, se értékrend, csak személyeskedéssel tudjátok megoldani a dolgot, mivel mást nem tudtok egymásról, csak azt, ami a fejetekben él. Egyébként csoda, hogy ennyi ideig működött...

Szóval! Lezárod a dolgot, úgy, hogy elmondod neki, amit érzel, hogy szenvedsz ettől a bizonytalanságtól és hogy szeretnéd ha mostantól elfelejtenétek egymást teljesen. Azért teljesen, mert ha barátkozni akarnátok, az se menne, mert te nem tudsz már elvonatkoztatni a közösen megélt dolgoktól.

Ami ezután jön, az nehezebb lesz! Akkor érezheted majd azt, hogy egyedül vagy. De ha vannak barátaid, akkor ők ebben segíthetnek - szóval legyél velük sokat együtt. Érezd, hogy a lezárás nem valami rosszat indított el, hanem a szabadságod kezdete! Megszabadulsz egy HATALMAS tehertől, amit ez a szenvedés, sírás és miegymás okoz neked.

Koncentrálj a SAJÁT életedre! A tanulmányaidra, terveidre - találd ki, hogy milyen életet szeretnél, hogy szeretnél dolgozni, hány gyereket akarsz. Ezeket csak azért, hogy legyen fogalmad arról, amit el akarsz érni az életben! Ha csak búslakodsz egész nap, akkor nem fogod látni a kiutat. Ha eltervezed a dolgaidat, akkor lesz miért felkelni minden nap. Ne azért kelj fel, mert van számodra valaki! Azért kelj fel, mert te ott vagy saját magad számára! Ez nagyon sok erőt fog adni, nekem elhiheted! Csak magadban bízhatsz, ha boldogságról van szó. Mástól már csak a habot kapod meg azon a bizonyos tortán, amit te sütöttél!:) Fontos, hogy tudd, mit vársz majd egy új párkapcsolattól - a múltadat meg ne felejtsd el, ne zárd be, hanem próbáld meg átgondolni és tanulni belőle, hogy mit rontottál el, mit kéne másképp csinálni a jövőben. Tudod, nincs rossz esemény, csak olyan, ami megmutatja, mit kell máshogyan!

A lelked kúrálása közben természetesen figyelhetsz a külsődre is - sportolj, táplálkozz egészségesen, kényeztesd magad annyira, amennyire úgy érzed, hogy megérdemled azok alapján, amiket elértél addig! Érezd jól magad a bőrödben!

Ha ezekkel megvagy, akkor nincs más dolgod, csak ezek szerint élni tovább - és nyitottnak lenni az emberek felé! Bízzál bennük, tudd, hogy ők épp annyira tartanak egy kudarctól mint te! Ismerkedj meg velük, ismerd ki őket, hogy mit tekintenek értéknek. Hidd el, hogy a párkapcsolat se fog sokat váratni magára! Mert ha te megváltozol, akkor a világ is veled együtt fog változni! Máshogy nézel majd az emberekre, máshogy beszélsz, mást tekintesz majd jónak. Így más emberek figyelmét fogod magadra vonzani!

És fel a fejjel! Tanuld meg menedzselni magadat, hogy ne kelljen máskor támaszkodnod valakire. Lehettek egymás támaszai, társai, de ne legyen az, hogy függesz valakitől, és félsz. Légy boldog!