Mennyire etikus ráhajtani a beosztottamra?

2 hónapja helyeztek át a jelenlegi munkahelyemre igazgatónak. Járnak hozzánk diákok dolgozni. Van egy diáklány, aki elég sokat jár hozzánk. Már amikor bemutattak neki, akkor nagyon megtetszett nekem. Nagyon csinos, szép, aranyos lány, elsőre szimpatikus volt. Azóta sokszor dolgoztunk együtt, mármint úgy együtt, hogy egy műszakban, szóval sokszor összefutottunk, munkaügyben váltottunk néhány szót. Ebédszünetben beszéltünk egy kicsit 1-2 alkalommal. Nagyon tetszik, és ha nem lenne a beosztottam nem tökölnék ennyit már rég randira hívtam volna, de nem tudom jó ötlet-e. Mert mégiscsak a főnöke vagyok, még ha nem is állandó munkatárs, bár igazából nem tőlem függ a munkája. Olyan értelemben nem, hogy nem rajtam múlik, hogy mennyit jön dolgozni, én csak szólok a diákszövetkezetnek, hogy kérek x darab diákot és ők küldenek valakit. Nyilván mivel általában ráér, ezért jön ő, bár volt már rá példa, hogy a kollégák direkt mondták, hogy kérjem őt, mert jól dolgozik, meg annyit van itt hogy eléggé beletanult már a dolgokba. Hónapokkal előttem is itt volt már. Meg a többi kollégával is nagyon jóban van, úgy vettem észre hogy szeretik. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha esetleg lenne köztünk valami, akkor azt tuti nem mondhatná senki, hogy esetleg azért van ennyi munkája, vagy azért ismerik el amit csinál, mert a főnökkel kavar, ő már tulajdonképpen bizonyított mielőtt én idekerültem volna. Szóval mennyire necces ez a helyzet? Amúgy vannak párok a kollégák között, és velük nem szőröznek emiatt, teljesen elfogadott a dolog.

Ja és igaz, hogy diák, de nem annyira fiatal, szal nem egy tinilányt akarok felszedni. Azt nem tudom, hogy ez a dolog egyáltalán kölcsönös-e. Mindig kedves velem, de ő mindenkivel kedves, mindenkire mosolyog. Bár a múltkor észrevettem, hogy engem néz, mikor azt hitte nem látom. De nem tudom egyáltalán komolyan venne-e, nem szeretném ha azt hinné csak ki akarom használni. Szerintetek, be merjem vállalni?