Van olyan aki örök életére egyedül akarna maradni? Nem kell neki se férfi/nő csak a magány?

"egyszerűen mások rossz élményei, tapasztalatai miatt a lányokkal kapcsolatban, már énsem tudom tisztelni a lányokat, és énis már arra készülök, hogy nem is volt barátnőm, meg nem is lesz, de nem zavar a gondolat, sőt, valahol még jó érzés is, nemtudom miért.."

Én azokat a férfiakat tisztelem akik meg is érdemlik. Nem az összeset, és nem is emiatt nem akarok összejönni most senkivel.

a tisztelet és a nem érdeklődés között sok különbség van.

mások tapasztalatai talán én is emiatt egy kicsit de nem pont emiatt.

egyszerűen már nincsenek érzéseim. ha valaki tetszik azt gondolom, hogy mind1 majd úgy is összejön egy jobbal én nem kellek neki. semmi érdekes nincs bennem.

kb így.

és a többieknek igazuk van hogy nekem kéne másképp gondolkodnom ez így igaz de nincs mire másképp gondolkodnom. persze nem sajnáltatni akarom magam csak leírom hogy hogy érzem ezeket és hogy miért gondolom ezt.

1x lehetett volna lehetőség egy kapcsolatra aztán kiderült hogy a fiú hazudott meg nem is akarta és onnantól kezdve kezdtem el így gondolkodni.