Van olyan aki örök életére egyedül akarna maradni? Nem kell neki se férfi/nő csak a magány?

Lesznek jobb időszakaid is, biztos vagyok benne. :) Ha ilyen nehezen nyílsz meg, akkor nehezebb de úgyis jönni fog egy olyan hímnemű, aki jobban megmozgat mint a többi és jónak érzed magad mellette.

De nem egészséges h így gondolsz magadra :( próbáld magad minél hamarabb kizökkenteni ebből!

Elkönyveltem magamban. Próbálkoztam sokat, de valahogy nem volt annyira rossz egyedül. Csak pár dolognak éltem, és egy lány hátráltatott volna. Lám 23 évesen jött egy lány, és megváltozott minden. 1 éve boldog párkapcsolatban élünk nem sokára összeköltözünk.

De egy nagy előnye volt ennek az egésznek, 22 éves koromra a jövőm megvolt alapozva, de addig annyi szidást kaptam ,hogy elég helyes vagyok miért nincs barátnőm? meg ilyenek.

Túl sokat csalódtam a lányokban és igazából már nem érdekeltek. Ahogyan én elképzeltem a jövőmet úgy néztem volna ki mint aki csak saját magának él, nincs ebben semmi rossz és sok mindent véghez vittem. Jó párszor ki voltam borulva. Előtte volt egy párkapcsolatom 14 évesen, de nem tartott túl sokáig. Utána meg tényleg nem foglalkoztam vele, csak azt látni, hogy mindenki boldog csak én nem ilyen téren. De az eredmény pár ember ezek közül minimálbérből él, meg stb... volt barátnőjük és egyszerűen leszartak mindent, de vannak akik okosan csinálták, és most is boldogok.

Én úgy érzem, hogy nekem így jó volt és nem bánom, hogy így alakult.

Ehh, miért érzed h senki nem tudna szeretni? Én is sokáig éreztem így és nem nyitottam senki felé. Ha elhiszed, hogy senkinek se kellesz, azt a környezeted is érezni fogja, és ők se fognak nyitni feléd. Én ilyen voltam, ha egy fiú a közelembe jött, rögtön behúzódtam, szólni se mertem. Ezért elkönyveltem h senkinek se kellek. Közben nem ők nem akartak nyitni, hanem sütött rólam a ,,menny innen" ábrázat. Sokan elhitetik magukkal, de közben csak a bizonytalanságuk teszi ezt.

Én 18 évesen mondtam azt h elegem van ebből, mostantól önmagamat adom, legyen belőle pofára esés v nem nem zárkózok be többet. Kellett hozzá pár év, hogy kijöjjek ebből az állapotból, de ma már teljes magabiztossággal állok bárki elé. A legfontosabb az, hogy te találd meg magadban a jót, és nem az h mások meglássák. Először magadban kell elrendezzed.

20 évesen megtaláltam a páromat, aki még inkább kihúzott a csigaházból :) És szerelem terén ő ébresztett rá, h igen is értékes vagyok. Ő pedig nagyon szeretné ha az ő kincse lennék:) És az is vagyok továbbra is.

25L