A barátnőm pasija és én egymásba szerettünk! Mit csináljak?

Ez hosszú történet, előre félek milyen válaszokat kapok majd...

Szóval a legjobb barátnőm június elején összejött egy fiúval, aki mindkettőnknek tetszett már elég régóta. Neki jobban tetszett és a fiú is inkább az ő irányába mutatott érdeklődést, szóval beletörődtem, hogy az övé lehet.

Többször is elmentünk hárman sétálni a városban (a barátnőm, a barátja meg én) és mivel egy irányba lakunk a fiúval általában ketten megyünk haza. Ilyenkor mindig jól elbeszélgetünk, bár én mindig megpróbálom tartani a távolságot, mert hát ugye nekem is tetszett mindig is...de ő viszont mindig nagyon közvetlen, túlságosan, egy idő után már sejteni kezdtem, hogy talán ő is érez valamit.

aztán 1 hete hétvégén volt egy városi ünnepség, amire elmentünk pár barátommal, meg hát ugye ott volt a legjobb barátnőm és a barátja is. mondanom sem kell, itt is nagyon jól elvoltunk a fiúval. nem kellett volna, biztosan tudtam, hogy beleszerettem, de eldöntöttem, ez így nem mehet tovább, amikor legközelebb találkozunk elmondom neki, mit érzek, addig is bátorságot gyűjtök.

Arra nem számítottam, hogy már másnap összefutunk. Cselekednem kellett, itt volt a tökéletes alkalom.

Elmondtam neki, hogy szeretem és hogy mostantól inkább ne vegyünk tudomást egymásról, ne is nézzünk egymásra csak köszönünk és kész, ez a megoldás. na de erre azt mondta, hogy ő ezt nem szeretné, mert ugyanúgy érez, ahogy én, engem szeret és velem akar lenni. Azt hittem elsírom magam, tönkre tettem a legjobb barátnőm kapcsolatát. Elég viharos volt a barátságunk, de akkor is a legjobb barátnőm és nagyon bántott a dolog... a srác azt mondta, hogy szakít a barátnőmmel, mert ez az egész az elejétől fogva nem működik köztük, ráadásul engem szeret... Mondtam, hogy köztünk akkor sem lehet semmi. Aztán történt valami,aminek végképp nem kellett volna megtörténnie...csókolóztunk, pontosabban megcsókolt, de ez engem nem mentesít, hiszen nem azonnal állítottam le.

Szakítottak. a srác nem mondta a barátnőmnek, de ő tudta, hogy miért...legnagyobb meglepetésemre nem haragudott, sőt azt mondta, örülne a boldogságomnak, attól még, hogy ő nem lehet vele boldog, tőlem nem veszi el a boldogságot és az első szerelem lehetőségét...és most itt tartunk, nem tudom elképzelni, hogy mással boldog lehetnék, csak vele, csak ő jár a fejembe és szívem szerint most azonnal elsétálnék hozzá és mondanám, hogy mindennél jobban szeretnék járni vele, de nem érezném fairnek...mit csináljak?

16/L