Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Találok még olyan embert, aki elfogad így is?
Sziasztok!
23 éves vagyok, lány és nincsenek barátaim. Barátom még soha sem volt, de már egy jó ideje nagyon magányosnak érzem magam. Eddig elvoltam, mert mindig ott volt a suli, a tanulás, nem volt időm ilyen dolgokon gondolkodni, most viszont befejeztem a sulit, se munkám, se barátaim, folyton azon agyalok, hogy mi lesz most.
Igazából borzasztóan szeretethiányom van, vágyom mások szeretetére, a gyengédségre, a törődésre, szeretnék fontos lenni valakinek, úgy igazán. Regisztráltam egy társkeresőre, ahol viszont egyszerűen nem merek rákettintani emberekre, hogy megismerkedjünk, mert félek, mi lesz, ha kiderül, hogy nincsenek még barátaim sem, pláne, az, hogy soha nem volt még senkim. Persze ha ír valaki, hogy szeretne velem megismerkedni, akkor nyitott vagyok, amennyire csak lehet (a jó ízlés határain belül), de a vége eddig mindig az volt, hogy jött egy másik lány, aki érdekesebb volt nálam. Most a legutóbb volt egy fiú, ő volt az első, akivel találkoztunk is, kétszer, de én már az első tali után éreztem, hogy ebből nem lesz semmi, mert én sem éreztem, hogy lett volna köztünk bármiféle kémia, és aztán ő is azt mondta végül, hogy nem volt meg az a plusz. A második talink után egy héttel összejött egy másik lánnyal. Ő azt mondta, nem rontottam el semmit, meg, hogy minden rendben van velem, csak nem volt meg az a plusz.
De szerintem az is baj, hogy még soha nem volt senkim. Az a baj, hogy barátok nélkül még azt sem tudom, hol keressek olyan embert, akinek fontos lehetek egyszer. Egyedül nem akarok elmenni szórakozni sem, mert akkor csak mégjobban érzem, hogy egyedül vagyok.
A minap ez jutott eszembe: "A felnőtt társkeresés olyan, mint az álláskeresés: ha nincs tapasztalatod, akkor a társadalom nem is engedi meg, hogy megszerezd a szükséges tapasztalatot!"
Mit gondoltok, lesz még valamikor olyan ember, aki elfogad és fontos lehetek neki?
Az a baj, hogy a legkevésbé sem hiszek a "Fogadd el magad, hogy mások is elfogadjanak!" mottóban. Szerintem ez hülyeség, mert ha azt látom, hogy másoknak nem vagyok elég jó, akkor valamit biztos rosszul csinálok.
Testileg elfogadni: rengeteg fogyókúrát próbáltam már, de semmi nem használ.
Lelkileg elfogadni: nem szeretnék egy lenni a sok közül, mert az bárki lehet. Én szeretnék valaki számára a sor elején lenni, nem feltétlenül az első helyen, csak valahol elöl. Szerelmet szeretnék, törődés, gyengédséget. Másoknak ez természetesnek hangzik, de szerintem elég ciki, hogy 23 évesen még nem volt senkim. Legalábbis én nagyon szégyenlem. Szűz lányok kevés embernek jönnek be, mert lúzerként vannak elkönyvelve. Eltitkolni meg nem szoktam, mert egyszer úgyis kiderül és nem szeretnék úgy járni, mint egy osztálytársam a középiskolában, hogy nem mondta el a pasijának, a kérdés fel sem merült és a fiú az ágyban hagyta ott mesztelenül, mikor megtudta, hogy még szűz. Én mindig az elején szoktam tisztázni, ha épp úgy fordul a szó, nehogy akkor kelljen sort keríteni rá, amikor más esetleg kötődöm az illetőhöz, és esetleg rosszul jövök ki a dologból. Én próbálok mindig kedves lenni és nyitott, azt pedig, hogy a világnak fontos lennék bármennyire is, azt egyáltalán nem látom. Pláne az álláskeresésben. Úgy érzem, senkinek sincs szüksége rám. A középiskolában, amíg a matek leckét el lehetett kérni, addig jó voltam, aztán meg semmi.
válasza:És abban hiszel hogy úgysem tudsz mindenkinek megfelelni? A másik meg hogy miért akarsz másoknak megfelelni? A boldogságod nem ezen múlik. Persze jó ha tudjuk hogy azért szeretnek mások meg minden ilyen, de nem ez az elsődleges. Tisztáznod kell magadban a dolgokat. Persze valahol mélyen mindenki vágyik rá hogy megfeleljünk másoknak tényleg, de mindenkinek úgy sem fogunk. Mindig lesz olyan akinek nem leszünk jók. Még a legszebb lányt sem fogadja el mindenki. Mennyiszer van olyan hogy valaki nagyon szép és egyből támadják, hogy biztos r1banc meg jönnek az irigyek sorra. Persze lehet egy része igaz, mert vannak lányok akik kihasználják a szépségüknek egy olyan oldalát amit talán nem illene. De a lényeg hogy senkit nem fogad el mindenki, szóval azt is el kéne döntened, hogy kinek akasz megfelelni. Ha ez megvan, az már egy jó kiindulópont. De azt is figyelembe kell venni (elsődleges) hogy Te KI akarsz lenni.
Testileg: elhiszem hogy sokat próbáltál és nem használ. Lehet ilyen. Sajnos nem tudok több infót az alkatodról így nem tudom "megítélni" hogy milyen a helyzet. Szóval mindenki más, így nem mindenkinek jó ugyanaz a fogyókúra. És sokan rosszul próbálkoznak,éheztetik magukat vagy feladják.
Lelkileg: érthető hogy mit szeretnél. Cikinek nem ciki. Maximum bizonyos körökben, de az nem az a kör, akinek neked meg kéne felelned. Van akiknek ez jót jelent. Hogy ők lehetnek az elsők. Jobb elsőnek lenni, mint századiknak. Szóval nem minden férfi olyan. Nagyon beáltalánosítod a dolgokat ilyen téren szerintem. Nem szabad. Az elején meg szerintem nem így kell kezdeni az ismerkedést, hogy ,,szia, én szűz vagyok".
Hit. Valamiben hinned kell. Az olyan emberek akik elértek valamit, sosem hallottam még olyanról közülük aki ne hinne valamiben. Nem tudom mit tanultál hogy mi a szakmád és mit teszel álláskeresés ügyben és hol próbálkozol, de ez mondjuk már egy másik kérdés.
válasza: válasza:Nekem is nyugodtan írhatsz ha szeretnél és beszélgethetünk :) Jó én még csak 17 és fél éves vagyok és sok barátom van de komolyamnak érzem magam náluk.. Én ezért érzem magam kicsit magányosan :S Barátom is van már régen és ő az egyetlen.. körülöttem mindenkinek volt egy csomó pasija meg sorolhatnám a bulis kapcsolataikat is -.-.... de szerintem 23évesen, hogy nincs barátod még mindig jobb mintha végigment volna rajtad az egész város :S kicsit bátrabb leszel és akkor lesz barátod és ezt biztos fogja értékelni :))
Írj nyugodtan én szívesen beszélgetek veled mert én az ilyen embert mint Te vagy sokkal többre tartom mint akiket ismerek körülöttem... :))
Nem úgy kezdem, hogy "Szia, én szűz vagyok."!!!!!!!! Azért hülye nem vagyok! Csak ha arra terelődik a szó, akkor nem titkolom.
Szerezz barátokat: nem az a kérdés, hogy mit tegyek, hanem az, hogy hogyan!! Tudom, hogy ha nincsenek barátaim, akkor keresni kell őket, csak azt nem tudom, hogyan és merre. Milyen eszközzel, milyen módon. Nekem az nem megy, hogy csak úgy bárkire rákattintok, vagy odamegyek, hogy ismerekedjünk meg. Régebben ment, hogy a korábbi osztálytársaimmal vettem fel a kapcsolatot, akikkel jóban voltam, hogy menjünk el ide, vagy oda, vagy üljünk be valahova dumálni, de mindig jöttek a kifogások, hogy "most jöttem haza", "holnap dolgozom", "ma egész nap dolgoztam", "nem érek rá", "vendégem van", stb. Nem kellettem senkinek, most ezért nem hiszek abban, hogy valaha kelleni fogok bárkinek bármilyen szinten. Pedig nagyon szeretnék!! Csak nem tudom, hogy mit csináljak, mit mondjak, hogy viselkedjek, hogy mások észre vegyenek és ne nézzzenek keresztül rajtam, mintha ott se lennék.
válasza: válasza:22:58.: Köszönöm, ez jól esett!
09:07.: Budapest mellett lakom.
13:17.: Regisztrálj egy társkereső oldalra, vagy akár többre is! Csak legfeljebb nem kell ráírni az adatlapodra, hogy ez történt, hanem nyitni mások felé, és ha esetleg felmerülne a kérdés, nem kell eltitkolni, mert úgyis kiderül. Értelmes embernek tűnsz, szerintem menni fog!
válasza:Jobbat én sem tudok, barátkozz akkor először a neten keresztül, de nem kell feltétlenül egyből párkapcsolatot keresni meg társkeresőzni!
Van valami hobbid vagy érdekel valami konkrét dolog?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!