Néha megkérdezem magamtól, hogy velem van a probléma?

16 éves lány vagyok és még nem volt barátom. Most nem nyavalyogni akarok, hogy én milyen egy szerencsétlen vagyok és hasonlók, mert úgy gondolom, még bőven van időm, semmiről sem késtem le. Nem is szeretném trófeákként gyűjteni a pasikat, mert én nem vagyok ennek a híve, csak szeretnék végre valakit szerelemmel szeretni, akiben megbízhatok, akivel boldog lehetek, úgy gondolom ez nem nagy kívánság. Azt vettem észre, hogy a velem egykorú ismerőseim csak azzal vannak elfoglalva, hogy 2 hetente váltogatják a pasikat (mellette cigi, alkohol, drog). Közülük többen is azt csinálják, hogy addig találkozgatnak több pasival, míg azok már többet éreznek irántuk, utána lepattintják őket. Ilyenkor kérdezem meg magamtól, hogy most ez a jó? Mert szerintem nem, én ezt és ezekhez hasonló dolgokat nem tudom megtenni. Közelebbi barátaim mindig azzal „szekálnak”, hogy túl komoly vagyok és csak megdöbbenten néznek rám, mikor kiderül, hogy nekem még nem volt barátom. Úgy gondolom, nem 40éves vagyok, hogy ilyen döbbenten kellene rám nézni. Most nem azt mondom, hogy nem hívott el senki randizni, mert lett volna rá lehetőség, de az illető iránt nem éreztem semmit és úgy gondolom annak semmi értelme, hogy játszadozzak vele. Akikkel eddig találkoztam és velem egykorú pasik voltak, azok éretlenek, gyerekesek voltak. A 20év körülieknek pedig csak a szex kellett, semmi más, én komoly kapcsolatot szeretnék, ők nem. Félre ne értsétek, nem azt akarom ezzel mondani, hogy minden pasi/férfi egyforma és egy undok disznó, csak eddig ilyenekkel hozott össze a sors.

Ennyi lenne a lényeg, tudnék még írni, de szerintem ez is bőven elég, kíváncsi vagyok a véleményekre. Jó volt végre leírni, mert már régóta nyomja a lelkemet :)

Előre is köszönöm a válaszokat és köszönöm, hogy végig olvastátok!