Fiúk/férfiak! Miért szégyenlitek a legtöbben, hogy ha sírtok valamiért?

Szia!

Sajnos a szülők és a társadalom azt nevelik belénk, hogy "egy fiú nem sír!" Emiatt sok fiú/férfi nem mer sírni, mert azt gondolja, hogy attól gyengének fogják gondolni. Szerencsére a szüleim nem követték ezt a "divatot" és nem így neveltek, hanem azt mondták mindig, hogyha sírni kell, akkor engedjem! (...és ez nem jelenti, hogy mindig, mindenért sírtam, tényleg csak okkal!) Hálás is vagyok azért, hogy nem nevelték belém ezt a "ne sírj, mert nem férfias!" dolgot, mert amennyi rossz dolgon átmentem már, pedig csak 20 éves vagyok... nehéz lett volna, ha nem tudok sírni a nehéz időkben! ...és itt durva dolgokra kell gondolni, hülyeségeken persze, hogy én sem sírok.

Anyu egy hónapja halt meg! Azóta sokszor sírok, nem szégyenlem! Nem old meg semmit, de jön és nem tudom visszafogni. Igaz, nem is könnyebbülök meg, mert az "igazi" sírás, ami ilyenkor feltör az emberből, még nem tudott feltörni, de csak idő kérdése... Azt mondják, túl nagy a sokk és azért nem megy, de majd ki fog törni, hogyha felfogtam ténylegesen a történteket.